Járt utat járatlanért? 

„Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: Kelj fel, és menj Dél felé a Jeruzsálemből
Gázába vezető útra, amely néptelen. Ő felkelt, és elindult. És íme, egy etióp férfi, a
kandakénak, az etiópok királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt
rendelve, és Jeruzsálemben járt az Istent imádni, visszatérőben hintóján ülve Ézsaiás

prófétát olvasta Ezt mondta a Lélek Fülöpnek: Menj oda, és csatlakozz ahhoz a hintó-
hoz! Amikor Fülöp odafutott, hallotta, hogy Ézsaiás prófétát olvassa, és megkérdezte

tőle: Érted is, amit olvasol? Erre az így válaszolt: Hogyan érthetném, ha valaki meg
nem magyarázza? És megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé. Az Írásnak

az a szakasza, amelyet olvasott, ez volt: „Amint a juhot levágni viszik, és amint a bá-
rány néma a nyírója előtt, úgy nem nyitja meg a száját. Megaláztatásában elvétetett

róla az ítélet, nemzetségét ki sorolhatná fel? Mert élete felvitetik a földről.” A főember
megkérdezte Fülöptől: Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki
másról? Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki
Jézust. Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt a főember:
Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem? Ezt mondta neki Fülöp:
Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet. Ő pedig így válaszolt: Hiszem, hogy Jézus
Krisztus az Isten Fia. Megparancsolta, hogy álljon meg a hintó, és leszálltak a vízbe
mind a ketten, Fülöp és a főember, és megkeresztelte őt. Amikor kijöttek a vízből, az

Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és nem látta őt többé a főember, de örvendezve haladt to-
vább az útján. Fülöp pedig Azótoszba került, és végigjárva valamennyi várost, hirdette

az evangéliumot, míg Cézáreába nem ért.”