„Amint Fesztusz megérkezett a tartományba, három nap múlva felment Cézáreából
Jeruzsálembe. Ott a zsidók főpapjai és vezetői panaszt tettek Pál ellen, és kérték,
hogy – bár Pál ezt nem akarja – a kedvükért vitesse Pált Jeruzsálembe. Mert azt a
tervet szőtték ellene, hogy megölik útközben. Fesztusz azonban azt felelte, hogy Pál
Cézáreában van őrizetben, ő maga pedig hamarosan odautazik. Ezért a közöttetek
lévő vezetők – mondta – jöjjenek le velem, és ha van valami kifogásolható abban az
emberben, emeljenek vádat ellene! Miután pedig nyolc vagy tíz napot közöttük töltött,
lement Cézáreába. A következő napon pedig beült a bírói székbe, és elővezettette
Pált. Amikor Pál megjelent, körülállták a Jeruzsálemből lejött zsidók, és sok súlyos
vádat emeltek ellene, amelyeket azonban nem tudtak bizonyítani. Pál így védekezett:
Sem a zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen nem vétettem
semmit. Fesztusz azonban a zsidók kedvében akart járni, és ezt kérdezte Páltól:
Akarsz-e Jeruzsálembe menni, hogy ott ítélkezzem feletted ebben az ügyben? Pál
azonban így válaszolt: A császár ítélőszéke előtt állok, itt kell ítélkezni felettem. A
zsidók ellen nem vétettem semmit, amint magad is jól tudod. Mert ha vétkes vagyok,
és halált érdemlő dolgot cselekedtem, nem vonakodom a haláltól. Ha pedig ezek
alaptalanul vádolnak engem, senki sem szolgáltathat ki nekik. A császárhoz
fellebbezek. Akkor Fesztusz megbeszélést tartott a tanácsosaival, majd így válaszolt:
A császárhoz fellebbeztél, tehát a császár elé fogsz menni.”
