„Pál rátekintett a nagytanácsra, és így szólt: Testvéreim, férfiak, én teljesen tiszta lel-
kiismerettel szolgáltam Istennek mind e mai napig. Anániás főpap ekkor megparan-
csolta a mellette állóknak, hogy üssék szájon. Pál ekkor így szólt hozzá: Megver té-
ged az Isten, te meszelt fal! Itt ülsz, hogy ítélkezz felettem a törvény szerint, mégis a
törvény ellenére azt parancsolod, hogy megüssenek? Erre az ott állók ezt mondták:
Isten főpapját gyalázod? Pál így válaszolt: Nem tudtam, testvéreim, hogy főpap. Mert
meg van írva: „Néped fejedelmét ne átkozd!” Mivel pedig Pál tudta, hogy egyik részük
a szadduceusok, másik részük pedig a farizeusok közül való, így kiáltott a nagytanács
előtt: Testvéreim, férfiak, én farizeus vagyok, farizeus fia, a halottak feltámadásába
vetett reménységem miatt vádolnak engem. Mihelyt ezt mondta, vita támadt a farizeu-
sok és a szadduceusok között, és a gyűlés véleménye megoszlott. A szadduceusok
ugyanis azt állítják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek, a farizeusok pedig
vallják mindegyiket. Nagy kiáltozás támadt, a farizeuspárti írástudók közül néhányan
felállva hevesen vitatkoztak, és így szóltak: Semmi rosszat sem találunk ebben az
emberben. Hátha valóban Lélek szólt hozzá vagy angyal? Mivel a felfordulás egyre
nagyobb lett, az ezredes attól félve, hogy Pált széttépik, megparancsolta, hogy a csa-
pat menjen le, ragadja ki őt közülük, és vigye a várba. Aznap éjjel pedig odaállt Pál
mellé az Úr, és ezt mondta: Bízzál, mert ahogyan bizonyságot tettél az én ügyem mel-
lett Jeruzsálemben, úgy kell Rómában is bizonyságot tenned!”
