„Láthatjuk hitben felnövekedni a következő generációt!”
Albaref: Mondhatnánk, hogy a jubileumi hét a végéhez érkezett, hiszen az „Angol és Biblia” Napközis Tábort” az ötödik alkalommal szervezte meg Székesfehérváron a Szentírás Szövetség a helyi református egyházközséggel közösen. Melyek az első tapasztalatok a hét végéhez közeledve?
– Szeretem ezt a tábort, ezért már évről-évre nagyon várjuk, hogy megkezdődjön – kezdi a beszélgetést az ötödik alkalommal táborozó Csetényi Eszter -, mert egyfelől jobban megtanulunk angolul beszélni, másrészt újabb és újabb élményekkel gazdagodunk. Arra is volt példa, hogy Kanadából, és az Amerikai Egyesült Államokból érkeztek hozzánk segítők, ezen a héten például egy nigériai orvostanhallgató lány is, aki egyébként Debrecenben folytatja a tanulmányait. A korábbi évekhez képest sajnos most kevesebb magyar diák érkezett a napközis hétre, ebben viszont az a jó, hogy még inkább meg tudjuk ismerni egymást. Kiszámoltuk: fejenként öt ember jutott egy angol segítőre, hiszen ezen a héten 23-an voltunk együtt. Az első napközis táborban, amelyet 2010-ben szervezetek Székesfehérváron, egy Jenny nevű lánnyal ismerkedtem meg. Hamarosan felvettük egymással a kapcsolatot, írtunk e-mailt is. Az elmúlt esztendőben már a Facebook-on történtek kapcsolatfelvételek.
– Ez az első hetem Magyarországon, és bevallom, nagyon élvezem. Örülök, hogy a táborozó gyermekek és segítőik nem csak megismerik, hanem meg is értik egymást a beszédben is – ezeket már Ewie Brown, az egyik angol nyelvterületről érkezett lány fogalmazza meg, a táboros hét segítőjeként, aki a Camebridge-i egyetem biológia-szakos hallgatója. Feladatom, hogy hét közben a diákok angol nyelvi képzése zavartalanul haladjon – folytatja-, és arra is törekszem, hogy a bibliai „aranymondásokat” minél jobban elsajátíthassák. A napközis hét végeztével már igazán remek módon be tudják gyakorolni a mondókákat. Ezen kívül a kézműves foglalkozásokat is segítem. Élményt jelent számomra beszélgetni az idősebb segítőkkel, ők ugyanis értenek angolul. Úgy tapasztaltam, hogy a tábor nagyon jól szervezett, mindenki számára megfelelően osztották ki a feladatokat. Sok kedves emberrel találkozhattam itt Önöknél.
Albaref: Tervez még más elfoglaltságot, szolgálatot hazánkban?
– Igen! Ebben az évben először lehetek Magyarországon. Egy hetet – szintén a Szentírás Szövetség szervezésében – Mezőberényben tölthettem el hasonló angol nyelvi táborban. Úgy tervezem, hogy a következő héten ismét egy táborban segítek majd, ugyan azon anyagokkal és tematikával, mint Székesfehérváron.
Albaref: Mondjon valamit arról, hogy teszik a hazánk?
– Csak azt mondhatom, igazán csodálatos, elragadó környezet és nagyon kedves emberek fogadtak. Bár nem számítottam arra, hogy ilyen hőség lesz – teszi hozzá nevetve.
– Az elmúlt héten én is egy bibliás táborozásban segítettem, Fehérgyarmaton, ahol táborvezetőként szolgáltam – fűzi tovább a beszélgetésünket Illés Anna tanítónő, a Szentírás Szövetség munkatársa. Segítőként a korábbi székesfehérvári táborok mindegyikében részt vettem. A különbség a jelenlegi hét és a korábbiak között abban mutatkozik meg, hogy most lényegesen több fiatal segítőnk van. Ez azt jelenti, hogy minden fiatalra legalább két gyermek jutott. Bevallom, kezdetben kissé tartottam attól, hogyan alakulnak majd a munkák, milyen módon leszünk képesek megfelelő módon elosztani a rengeteg feladatot úgy, hogy közben a diákok se unatkozzanak, és hasznosnak érezzék magukat? Úgy láttam, mindenki megtalálta képessége alapján a magához való feladatot. Ez a kihívás számomra is újdonságot jelentett. Délutánonként, amíg a gyermekek kézműves foglalkozásokon dolgoztak, Némethy Zsuzsannával a gyülekezeti központban közösségépítő feladatokat szerveztünk a segítőknek, amely újabb lehetőséget kínált a számukra, hogy jobban „összekovácsolódjanak”, s aktív résztvevőkként is jelen legyenek a tábori feladatokban.
Albaref: Mi a véleményük: jelent-e segítséget a hétközi alkalmakon, hogy a fiatalabb korosztályokat képviselő segítők és a napközis hét diákjai lényegében azonos korúak?
– Némethy Zsuzsanna: Az eddigi tapasztalataim alapján jobban szeretem, ha a táborozó diákok és az őket felügyelő segítő között létezik egy jelentősebb „age gap”, azaz „korosztályi különbség”. Ellenkező esetben nehezebben fogadtatják el magukat a kisebbekkel és ezért alkalmanként problémásabb rendet teremteni közöttük.
– Az elmúlt évhez viszonyítva idén valóban több feladatot kellett elvégeznünk – meséli Csetényi Orsolya középiskolás diáklány, aki eddig három alkalommal táborozóként volt „jelen” a napközis héten és második alkalommal segítőként működik közre. Mindezek mellett jó volt látni azt is, hogy a gyermekek nagyon élvezték a kézműves foglalkozásokat, a számos, rájuk váró feladatot, a játékos alkalmakat, még a reggeli tornákat is. Kedveltem azokat a délutáni megbeszéléseket, amelyeket kimondottan a segítők számára szerveztek. Ez hét vált a kedvenc nyári táborommá.
Albaref: Miben gyarapodtak a segítők, a munkatársak?
Csetényi Orsolya: Az angol fiatalok révén betekintést nyerhettünk más országok kultúrájába, szokásaiba és a nyelvtanulás szempontjából is nagyon hasznosnak látom ezt a hetet. Az angol órákon könyveket olvasunk, megtanulhatjuk az idegen szavakat és a kiejtéseket, itt viszont lehetőségünk nyílik arra, hogy beszélgessünk is egymással. Ez sokkal több lehetőséget kínál számunkra.
– Nagyon szeretem ebben a táborban, hogy nem csak angol tábor, hanem legalább ugyanannyira lényeges benne a Biblia üzenete és a hittan is – mondja interjúnkban Szanyó Boglárka, aki egyik magyar segítője a tábornak. Mindezek mellett ott van a sportolási lehetőség is. Szóval, ez egy nagyon színes és összetett tábor, s ez számít a legjobb tulajdonságának.
Csetényi Orsolya: Fontos tudni, hogy nem csak a Talentum Református Általános Iskolából érkeznek a napközis hétre gyermekek, hanem a város más általános iskolájából is, így ezek a diákok is hallhatnak Jézusról.
Albaref: Amint a lányok megfogalmazták, a székesfehérvári napközis tábor különlegessége, hogy az angol nyelv gyakorlása és számos más kikapcsolódási lehetőség mellett a keresztyén üzenetet is eljuttatja gyermekek számára. S ez az üzenet nem áll meg a diákoknál, hanem eljut a családjaikba, a szüleikhez is. A tábor fontos missziói lehetőség…
Némethy Zsuzsanna: A Szentírás Szövetség alapítója, Josiah Spiers angol lelkipásztor a tábor ötletét úgy találta ki, hogy több alkalommal látta, amint a tengerparton gyermekek sokasága látszólag céltalanul tölti az idejét, senki sem foglalkozik velük. Később odament hozzájuk és a parton talált kavicsok, kagylók segítségével programot, elfoglaltságot talált ki a számukra, bibliai történeteket elevenített fel közösen velük. A Szentírás Szövetség gondolata, több mint 150 évvel ezelőtt így született meg. A szervezet a világ számos pontján saját eszközei, lehetőségeihez mérten igyekszik eljuttatni az evangéliumot a gyermekek számára. A Szentírás üzenete olyan módon jelenhet meg a napközis hetek alkalmain – köszönhetően a lelkes segítők közreműködésének – amelyekre sok esetben a hittanórákon nem nyílik lehetőség.
Egy korábbi ifis társam Budapestről költözött Székesfehérvárra, s mivel én továbbra is a fővárosban maradtam, ott dolgozom, így az ismeretségünk megszakadt. Elmúlt évben, az első tábori napon, a gyermekek regisztrációja során feltűnt számomra egy, a Facebook-ból ismerős arc. Kiderült, hogy az említett egykori ifis csoporttársam kisfiáról van szó, aki már „olyan korba lépett”, hogy eljöhetett az angol táborba. Szüleivel újra felvettem az ismeretséget, s látogatást is tettem náluk, amely nagyon kellemes meglepetést szerzett mindnyájunknak. Csodálatos, hogy egykori ifjúsági közösségemben megismert társaim gyermekeivel találkozhatok egy lelki táborban. Láthatom hitben felnövekedni a következő generációt.
Albaref: Ez a gyakorlatban mit jelent?
Némethy Zsuzsanna: A hétközi programok során a dráma foglalkozások keretében ismert, vagy éppen kevésbé ismeret biblia történetek elevenednek meg a gyermekek szemei előtt. Később a történetek üzenetét, tanulságait segítőinkkel kiscsoportokban közösen átbeszélik, megvitatják. Fontosnak tartom, hogy a Biblia tanítás során, az „aranymondásokra” gyermekek különösen is figyelmet fordíthassanak, ezért arra törekszünk, hogy olyan helyre kerüljön ez a program a napi beosztás során, hogy egyéb más rendezvény időpontjával ne ütközzön.
Illés Anna: Sok lehetőséget látok az önkéntes segítőkben, szívemen viselem az ügyüket. Orsolyát vehetem példának, aki jelentős energiát és kreativitást fektet a feladatainak megoldásába és tapasztalatokat is szerzett már a korábbi évekből. Életén, szolgálatán át látom, hogy valahol én is innen indultam. A későbbiek folyamán akár vezetők között is feladatot vállalhat. Amint mondtam, sok fiatal segítőnk van, akik felnőnek az előttük álló feladathoz, s később átvehetik tőlünk a stafétát.
Albaref: Kiből lehet a jó segítő ezekben a szolgálati területeken?
Némethy Zsuzsanna: Ötödik éve táboroztatok Székesfehérváron, magam is segítőként kezdtem el a feladataimat, s csak azt követően lettem vezető. A kérdésre, hogy kiből válhat jó segítő, röviden úgy felelhetek ez mindig „ajándék” kérdése. Sosem tudhatom előre, hogy milyen képességű fiatalok érkeznek egy-egy hétre külföldről, vagy belföldről. Idén azt tudtam tenni, hogy, miután elmúlt évben megismertem az egyik segítőt, Dávidot – aki iránt a korábbi jó munkakapcsolat révén kedvező tapasztalatom alakult ki – megkérdeztem, ebben az évben lenne-e kedve segíteni nekünk? Igent mondott és eljött. Egy másik fiúról, az egyik barátnőm vőlegényéről, pedig azt tudtam, hogy jól kosarazik. Ő most elsőként vett részt velünk a székesfehérvári táborban. Ezen kívül Illés Annára is számítottam, s ezért nem kellett azzal a gondolattal eljátszanom, hogy Isten végül is kit „rendel ide” ? Berze János lelkipásztorral is egyeztettem, aki megemlítette, hogy a héten olyan tinik is részt vesznek, akikkel a reményei szerint egy új ifit tud majd felépíteni – tehát ezért is fontos velük foglalkozni. Örülök, amikor látom, hogy a segítők rendelkeznek a szükséges kezdeményezőkészséggel, és kellő felelősségérzettel. Hálás vagyok Istennek, hogy a napközis héten több ilyen fiatallal is sikerült megismerkednem. Már az is rendkívül fontos, hogy ha valaki szívvel-lélekkel itt van és „egyszerűen” csak szereti a gyerekeket.
Albaref: Kapnak-e visszajelzést a szülőktől?
Némethy Zsuzsanna: ha kapok is alkalmanként visszajelzést a szülőktől, akkor ezek általában arról szólnak, hogy otthon a gyermek „egy angyal”. Természetesen jó hatással van rájuk a heti foglalkozás. Mi ezekből a visszajelzésekből azt értjük meg, hogy ha „jó gyermeket” küldünk haza, akkor bizonyára jól is végezetük el a munkánkat.
Illés Anna: Az elmúlt évben egy olyan testvérpár érkezett a táborozó gyermekek közé, aki nem vallásos családi háttérben nevelkednek. A kislány hét, a kisfiú pedig kilenc éves volt. A fiú az én kiscsoportomba került. Érdekes volt átélni, amint közeledett a hét vége, a foglakozások során valami megérintette a gondolatvilágát, mert a korábbi, akkor még nagyon határozottan képviselt érveiből, véleményéből sok mindent visszavett. Olyasmit kaphatott, amely megingatta a korábbi Isten nélküli elképzeléseiben.
Albaref: Milyen programmal zárul a hét?
Némethy Zsuzsanna: A tábor utolsó napján délután fél öt órától a „Szülők estje” kezdődik. Rövid áhítat után a műsor keretében a gyermekek bemutathatják, mit tanultak – ebben benne van az angol nyelv ismerete is. Elénekeljük a tábor dalát, amely az e heti jelmondathoz, „The knight of the kings”, vagyis „A király lovagjai” -hoz kapcsolódik, és átadjuk a korábbi napok feladatai során elnyert díjakat is.
