Kálvin fő művét, az Institutiót mutatták be egyházközségünkben

A kötet ma is iránymutató és közérthető

A székesfehérvári református gyülekezet nevében Somogyi László lelkészi elnök köszöntötte a meghívott vendégelőadókat, akik Kálvin János fő művét, az Institutiot, s annak új fordítását mutatták be hallgatóságuknak: a Kolozsvárról érkezett Dr. Buzogány Dezső professzort, a kötet fordítóját, Dr. Szabó István dunamelléki püspököt, a református zsinat lelkészi elnökét, szaklektort és Dr. Németh Tamás teológiai tanárt.

– Aki elkezdi olvasni a könyvet, azt fogja érezni, hogy a Szentírás felé tereli olvasóját. Arra veszi rá, hogy tanulmányozza, kutassa a Könyvek Könyvét. Bár a Biblia olvasását semmiképpen sem helyettesítheti, mégis nagy erővel késztet bennünket arra, hogy elmélyedjünk az Ige igazságában – fogalmazott Somogyi László. Ezt követően Dr. Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, a rendezvény házigazdája köszöntötte a megjelenteket. Elmondta: több alkalommal tanúja volt annak, hogy Dr. Szabó István püspök úr milyen emberfeletti munkával tevékenykedett az Institutio korrektúráján szaklektori teendői során. A dunántúli egyházkerületben pedig imádkozni fognak a felelősségteljes új megbízatásáért.

Köszönetét fejezte ki a testvéri fogadtatásért Dr. Buzogány Dezső. Elmondása szerint első alkalommal jár a székesfehérvári egyházközség templomában és otthon érzi magát.

– Minél többet olvasom, annál világosabb előttem, hogy a kálvini rendszer áll legközelebb a tökéletességhez – fogalmazott, majd példákat sorolt fel, mely jelentős, 19. századi személyek szóltak elismerően Kálvinról. Az angol baptista prédikátor, Spurgeon szerint „Kálvin az a személy, aki Pál apostol mellett a legtöbbet tette az emberiségért”. Igyekezett néhány tévhitet is eloszlatni arra vonatkozóan, hogy a francia reformátor lett volna az, aki „behozta” a protestantizmusba a predestináció tanát, vagy hogy „Kálvin sokkal mogorvább és ridegebb természetű ember lett volna, mint Luther”. Személyes részre fordítva a szót az erdélyi teológus elmondta: az Insitutio fordításának időszakára jellemző volt, hogy sokszor kínlódva, gyötrődve haladt az úton.

– Amikor először elolvastam a kötet bevezetőjét, hatalmas pánik lett úrrá rajtam. Rájöttem ugyanis, hogy sem latinul, sem magyarul nem tudok elég jól. Ilyen körülmények között vágtam bele a fordításba. Három esztendő után, 2014-ben végeztem a munkával.

– Aki látta már a két kötet méretét, el tudja képzelni, milyen feladatot jelentett csak a betűket, szavakat egyenként átolvasni, tanulmányozni, hát még az eredeti latin szöveget végigelemezni. Ebből következően a fordítás ideje alatt minden egyetemi és egyházi tisztségemről lemondtam. 

S miközben egész vasárnapokat végigdolgozott, ilyenkor azt mondta magának: „Ma nekem Kálvin prédikál”. A reformátor műve 1536-ban jelent meg először Bázelben, az utolsó, legteljesebb kötet 1559-ben látott napvilágot. Ez utóbbi kínálta az új fordítás alapját is. Kálvin elsősorban a Szentírásra, az apostoli atyák irataira és a kortárs reformátor szerzőkre támaszkodott forrásként, példaképének Pál apostolt és Augustinust tekintette.

– Az Institutio nem pusztán tudományos munka, hanem egy felemelő bizonyságtétel, s a szerzője önmagát Isten ügye, igazsága és Igéje hűséges prókátorának, védelmezőjének tekinti – hangsúlyozta a fordító, hozzátéve, egyfajta időkapszuláról beszélhetünk, hiszen  a kötetet magában hordozza a 16. század hangulatát, gondolatrendszerét. Az Institutio első magyar változata 1624-ben jelent meg Szenczi Molnár Albert fordításában az 1559-es kiadás nyomán. A fordítást Bethlen Gábor és Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelmek, mondhatni „kikövetelték”, hiszen a 17. század húszas éveiben már erőteljes ellenreformációs törekvések zajlottak. Bethlen Kálvin írásával, Szenczi fordításait felhasználva válaszolni kívánt a támadásokra és elsősorban Pázmány Péter „Igazságra vezérlő Kalauzára”.

– Ha az embert a barátai dicsérő szavakkal illetik, az szép és jó, de ha az ellenségeitől kap dicséretet, akkor az még inkább hasznos – mondta el Buzogány Dezső és idézte IV. Pius pápa szavait, amelyet Kálvin halálát követően fogalmazott meg: „Ennek az eretneknek az volt a legnagyobb erőssége, hogy a pénznek semmilyen hatása nem volt rá.” A 20. században pedig így emlékezik meg az Osservatore Romano (a Vatikán hivatalos lapja) Kálvinról: „Csak két ember tudta úgy letéríteni az európaiak egy részét történelmi útjukról, hogy ki tudott jelölni számukra egy másik irányt. Egyikük Jean Jacques Rousseau, aki a 19. századot formálta át, s még inkább Kálvin János.”

– Az lenne mindannyiunk öröme, s ezt elmondhatjuk Buzogány professzor úrral közösen, ha az Institutio új magyar fordítása elérkezne a kezekbe, az íróasztalokra, a karosszékekhez és elkezdenék olvasni a testvérek – ezeket a szavakat már Dr. Szabó István püspök úr, zsinati lelkészi elnök intézte a hívekhez. Hozzátette, nem református lelkipásztor az, és presbiternek, de igazi reformátusnak sem nevezhető, aki még nem olvasta az Institutiot. Egyes tudósok, mint például Alister E. McGrath, aki Kálvin életrajzírója, úgy fogalmaz, az Institutionak a maga korában az volt az igazi sikere, hogy a kötetet a szerző úgy szerkesztette rendkívül szemléletes és logikus formában, hogy még az egyszerű olvasó is megérthesse.

– Másképpen szólva – folytatta a püspök –, akik ismerik az Apostoli Hitvallást, azok számára nem lesz ismeretlen Kálvin írása sem, hiszen ezzel a hitvallással fog találkozni Pál apostolnak a Rómaiakhoz írt levele vezérfonala szerint. A püspök felolvasott a könyv előszavából, amelyet Kálvin I. Ferenc francia királynak írt: „Franciaországban üldözik, legyilkolják, máglyára küldik, börtönbe vetik és minden joguktól megfosztják azokat, akik belekóstoltak a Krisztus drága evangéliumába.” Ez a mai napig is aktuális üzenet, hiszen most is léteznek nagyurak, hatalmasok, királyok, miniszterelnökök és polgármesterek is, akik olyan döntéseket is hoznak, amelyek érintik az Anyaszentegyházat és a keresztyének mindennapjait. A püspök kis epizódot felelevenítve mondta el, hogy 17. századi Hollandiában, Dordrecht kikötőjében jegyezték fel, amint a matrózok az Institutio üzenetéről vitatkoztak.

– Ezért nem szeretném a 21. századi Magyarországon azt hallani, „hogy a kálvini mű annyira bonyolult, hogy nem tudjuk megérteni”.

Említést tett arról, hogy Kálvin nagy mértékben egyetértett Lutherrel abban, hogy elsősorban a forráshoz, Isten kinyilatkoztatásához kell mindig visszatérni, ott és ahogyan Krisztusban megmutatta Önmagát. A reformátor haragudott azokra az atyafiakra, akik mindenféle okoskodásukkal elcsábítják az embereket az igazi forrástól. „Áltudósoknak”, „álapostoloknak”, nevezte ellenfeleit, de még őket is meg akarta győzni, áthívva őket az igazság oldalára – ez az üzenet is megtalálható az Institutioban. Isten vigasztalására is nagy hangsúlyt fektet Kálvin, amikor újra és újra szól az elesett, beteg, a mindenükből kiforgatott és kétségbeesett emberekhez. Erősíti és vigasztalja őket. A mai világunk is tele van harmadrendű házipatikákkal, a „boldogítsd önmagad”-típusú emberi megoldásokkal. Kálvin egyszerű és világos ebben a kérdésben is. Arra hívja olvasóit, hogy elsősorban azt vizsgálják meg, milyen az Istennek velünk való kapcsolata.

A rendezvényt követően interaktív beszélgetés következett, Németh Tamás lelkipásztor, pápai teológiai tanár moderálásával.

Szöveg és fotó: Sz.G.