Istenről nincs a Bibliánál pontosabb információ

Jubileumi beszélgetés Somogyi László református lelkipásztorral

A beszélgetés kezdetén, mintegy ráhangolódásként Cserta Gábor gitárjátékában Bódás János egykori református lelkész-költő imádságos versét hallhatták a szép számban megjelent érdeklődök a Királykút Emlékházban. A beszélgetést Bakonyi István irodalomtörténész kezdte naplójából felidézve a tíz évvel korábbi, Somogyi László lelkipásztor székesfehérvári szolgálatának kezdeteit: „2004. január 4-e, vasárnap. A Széchenyi utcai református templomban az óbudai lelkész, Somogyi László hirdet igét. Nem véletlenül. A Németh Tamás távozása után megüresedett helyre hívta meg a presbitérium, s ő maradt állva. Két hét múlva lesz a választás. Hiteles, nyitottabb szellemiségű igehirdetőt látok a 43 éves férfiúban. Ha megválasztják, jól jár vele a sok vihart megélt fehérvári gyülekezet. A mai istentiszteleten kicsinek bizonyult a templom. Somogyi László főleg arról beszélt, hogy Jézusnak minden és mindenki előtt elsőnek kell lenni az életünkben”, majd  „2004. április 12., hétfő,:Húsvét hétfő délután a Széchenyi utcában. Somogyi László, az új református lelkész beiktatása. Előbb Márkus püspök hirdeti az igét, azután Péntek esperes végzi a beiktatást. A Fehérvár Tv-vel mi is ott vagyunk. A Fehérváriak sokat várnak a most ide került lelkipásztortól.”, „Május 30., vasárnap. Itt van ismét a szép pünkösd ideje. A Szentlélek ünnepén most először közvetíti a Fehérvár Tv a református istentiszteletet a Széchenyi utcai templomból. Somogyi László szép igehirdetését követi az úrvacsora, tele a templom.”     

– Bódás János verse és a napló üzenete megerősítettek abban, hogy sosem gondoltam arra, hogy egyszer még a nagy előd, lelkipásztor szószékére fogok felmenni  – kezdte a beszélgetést  Somogyi László, a Székesfehérvári Református Egyházközség lelkészi elnöke hozzátéve, abban, hogy Budapesti gyülekezeti szolgálatából váltania kellette, sajnos hozzájárultak magánéleti nehézségei, számos próbatétel és az, hogy hamarosan egyedül, feleség nélkül maradt. Tudta, korábbi, óbudai közössége továbbra is szeretettel gondol rá, de megértette: szükséges tovább lépnie, újat kezdenie. Akkoriban, a kétezres évek elején barátokkal, lelkipásztor társakkal imádkozni kezdtek, annak megválaszolására, hogyan legyen tovább? A legnagyobb meglepetésükre hamarosan megjelent egy székesfehérvári küldöttség a parókián és közölték, hogy megüresedett a lelkészi állásuk. Az egybeesés nagyszerű időzítés volt

„Mindeddig megsegített bennünket az Úr!”    

Olyan kedves testvéri benyomást tett Somogyi Lászlóra a küldöttség, hogy az idő közben megismert feleségével, Marával úgy látták meg, hogy nem egyszerűen csak emberi gondolatokkal, elképzelésekkel állnak szemben.
S hogy miként találtak a lelkészre a Székesfehérvárról? A kérdésre a hallgatóság soraiból érkezett a válasz, Miklós Gábor, egykori missziói gondnok, jelenleg az egyházközség főgondnoka részéről, aki felidézte: elsősorban egy fiatal lelkipásztort kerestek, akiről meggyőződhettek, hogy hívő lélek. Akkoriban húsz-harminc „esélyes” név is felmerült az ország több pontjáról a lelkészek közül. Számos helyszínre kilátogattak az egyházközség önkormányzati testületében munkálkodó presbiterek. Végül a fővárosban élő hívektől kaptak információt, így indultak el Somogyi Lászlót felkeresni.
– Érdekesek Isten útjai – fogalmazott a lelkipásztor -, hiszen maga is megláthatta, hogy olyan életeseményeken át vezette, amelyek tapasztalatára később Székesfehérváron nagy szüksége lett. Példaként említette korábbi nagy gyülekezeti szolgálatait, s egyházi iskolai feladatok ellátását. Mindez akkor vált számára világossá, amikor megtudta, hogy több gyülekezetrészből álló, óvodát és iskolát egyaránt működtető egyházközséghez hívják. A felkérés nagy kihívást jelentett, a naponkénti rendszeres Bibliaolvasás során azonban kikristályosodott számára, hogy itt lesz a következő munkaterülete.
– A sokféle jelölt közül lehetséges, hogy lett volna nálam alkalmasabb személy is, ugyanakkor egy-egy feladathoz való alkalmasság nem csupán ember adottságoktól függ. A hivatást ott tudjuk megfelelően betölteni, ahová Isten az Ő terve szerint elhelyez bennünket – magyarázta a lelkész, majd hozzátette, a Teremtő pontosan tudja, hogy adott helyen és időben kit akar szolgálatba állítani. Korábbi életszakaszában bekövetkezett eseményekre is igaz, hogy „mindeddig megsegített bennünket az Úr”. S ez az isteni segítség gyülekezeti, családi és egyéni szinten egyaránt megtapasztalható volt számára.
   

" Az igazán nagy öröm Isten bűnbocsátó szeretetének megélése"

A 2004 – évi pünkösdi televíziós istentiszteletet követően akkoriban fel is hívta az egyházközség híveinek figyelmét, hogy a képernyőről megítélve kevésbé látszott örömtelinek és vonzónak a közösség.
Gyakori a kritika, mondván, egyes tengerentúli gyülekeztek zenés-táncos- vidám alkalmaihoz viszonyítva az európai, s főleg a magyar templomokban egyfajta komor, szomorúbb keresztyén hangulat uralkodik, amelyről valóban nehéz megállapítani, hogy vonzó lenne. A szószékről hirdetett örömhír ezért nem igazán látszik a híveken.
 Somogyi László hangsúlyozta, hogy az igazi nagy öröm elsősorban Isten bűnbocsátó szeretetének megéléséből fakad, vagyis amikor arra döbben rá az ember, hogy méltatlansága ellenére még is van bűnbocsánat a számára.
A beszélgetés során felelevenedtek az elmúlt évtizedek emlékezetesebb pillanatai. A Talentum Református Általános Iskola elindításnak „hőskorszakába” is bepillanthatott, amikor még a második évfolyam bontogatta a szárnyait. Láthatta az elszánt pedagógusokat, akik együttműködve a presbitériummal, alulról építkezve teremtették meg egy általános iskola alapjait, működési feltételeit.     
– Nagyszerű lehetőségként értékeltem, hogy együtt imádkozhattunk, gondolkozhattunk a tanárokkal, kiket is hívhatunk be a közös munkákba, a tantestület kiépítése során? S e szolgálat gyümölcseként láthatjuk, és örömmel telik meg a szívünk, amikor az 5-6. osztályos diákok őszinte szavait hallhatjuk. Ők hívják fel a felnőttek figyelmét arra, hogy bízzanak Istenben! A diákok dicsérik Őt és szívükből fejezik ki örömüket, hogy Hozzá tartozhatnak.
Ezzel együtt a hullámvölgyekben is átélhették Isten szeretetét. Somogyi László felelevenítette az intézmény egy válságos időszakát, amikor az iskola újraindulása második tanévének végére a református iskola fenntartásához szükséges állami támogatások jelentős mértékben leapadtak. Azokban a hónapokban olyan gondolatok is megfogalmazódtak, hogy az intézmény fenntartását egy alapítványnak adják át.
– Döbbenetes volt számomra átélni, amikor egy presbiterem felkeresett és azt mondta: „Figyelj rám! Imádkozzunk és beszéljük át még egyszer az iskolával kapcsolatos a lehetőségeket.” Imádkoztunk, majd azt kérdezte tőlem, mit szólnék ha meghirdetnénk egy intézménypártoló tagságot?
A mentőötlet valójában egy speciális adakozási formát jelentett, amelyben az aláírók kinyilvánították, hogy az iskola éves működtetését bizonyos meghatározott összeg erejéig önként támogatni kívánják. A felajánlásokból aztán pontosan annyi (méghozzá milliós nagyságrendű) pénz gyűlt össze, amennyire szükség volt. A református iskola így maradhatott meg a gyülekezet számára és a város javára.

„Egymás iránti szeretetben és Jézus iránt való hűségben”

Az közelgő egyetemes imahét kapcsán elhangzott, hogy erre az esztendőre a kanadai keresztényeket kérték fel, fogalmazzák meg az ökumenikus napok központi üzenetét. Ők Pál apostolnak a korintusi gyülekezethez írt első leveléből idéztek: „Avagy részekre osztható-e a Krisztus?”
A rövid válasz az, hogy nem. Jézus Krisztus minden keresztény egyház feje, ura, megtartója és pásztora, ebből következően Ő nem osztható meg. A követői azonban sajnos megosztottak.
– A felekezetek között valóban léteznek bizonyos látáskülönbségek, amelyek az évszázadok során kialakultak, s így teológiai kérdésekben különbségek rejlenek, de ezek a különbségek senkit sem jogosítanak fel a szeretetlenségre – emlékeztetett a lelkészi elnök. Elmondta: valójában ezek a felismert és megfogalmazott különbözőségek indították útjára száz éve az  ökumenikus mozgalmat.

„A Bibliánál pontosabb információ nincs Istenről”    

Somogyi László szólt arról is: Jézus Krisztusnak célja és terve, hogy az egymás iránti szeretetben és iránta való hűségben mutassuk meg, hogy keresztyének vagyunk. Hisszük és valljuk – fogalmazott -, hogy azok az ószövetségi próféták és Jézus környezetében élő apostolok, akiket az Isten kiválasztott, a legjobban ismerik mi kedves a Számára. Reformáció óta ismét hangsúlyossá vált, amit az őskeresztyének megfogalmaztak: a Bibliánál pontosabb információ nincs és nem is kell Istenről. A kerekasztal beszélgetés alkalmával végezetül az is szóba került annak kérdése is, hogy ha valaki szeretné megérteni, hogy miért nincsenek sok kérdésben a római katolikus és protestáns teológusok azonos állásponton akkor a rövid válasz az, hogy míg protestánsok kizárólag a Szentírásra alapozzák gondolataikat és tanrendszerüket, addig a katolikusok nem kizárólag a Szentírásra építve fejtik ki saját hitrendszerüket.  
A lelkipásztor az elkövetkezendő időszak lehetőségeiről szólva elmondta: minden keresztyén felekezet előtt kihívást jelent, az egészséges szétválasztás alkalmazása a gyakorlatban.
– Lehet ragaszkodni az igazsághoz, amelyet megismertek és igaznak tartanak, ugyanakkor az is fontos, hogy ez a ragaszkodás szeretetben valósuljon meg. Sokaknak meg kell tanulni, attól, hogy valaki másként értelmezi a hitvallását, vagy nem csupán a Biblia az egyedüli hitforrása, attól még kötelesek vagyunk szeretni.
Nos ez az a terület – vélekedett a lelkipásztor -, amelyen még sok a fejlődni való. Gyakran két véglet felé sodródnak maguk a lelkészek is. Egyfelől vannak, akik – miközben ragaszkodnak elődeik hitvallásához -, látszólag a szeretet parancsolatáról feledkeznek el. S vannak olyanok is –  miközben a szeretetere hivatkoznak –, akik készek minden olyan hitelvet feladni, melyet bibliai és hitvalló elődeik egyszer már megfogalmaztak. Mindebből érdemes azt a tanulságot levonni, hogy a szeretetre hivatkozva igazságokat feladni szintén nagyon veszélyes lehet. Nem mindegy mit hiszünk, és főleg, hogy kiben hiszünk, végső soron azért nem, mert egy élő személlyel van dolgunk! Nem szabad elfeledni, hogy az Élő Istennek létezik egy konkrét terve. Ő pontosan tudja azt, hogy Szerinte mi a jó, s mi nem az, hogy Számára mi kedves és mi nem az -ezt íratta le prófétáival és apostolaival a Bibliába.

Szöveg és fotó: Szűcs Gábor