„ Isten megőriz bennünket a nehézségek és kísértések között is ”
– Világszerte éppen úgy, mint Európában és hazánkban is egyaránt azt tapasztalni, hogy bizonyos körökben „össztüzet” nyitottak a házasság intézménye, annak alapértékei ellen. Ismeretes, hogy ha egy társadalom alapsejtje megroppan, annak káros hatásai kisugároznak az egész nemzetközösségre. Főorvos úr hogyan fogalmazná meg, napjaikban és az említett lelki környezetben mi lehet a pozitív üzenete a házasságnak, azon belül is a keresztyén házasságnak?
– Amint előadásomban is próbáltam hangsúlyozni, a házasság üzenete ma egyáltalán nem számít korszerűnek. Vagyis a ma embere számára nem jelent népszerűséget és nem is kínál olyan könnyen járható, instant megoldásokat, mint amikor az ember elmegy a boltba, megvásárol valamit, haza viszi, otthon kibontja és funkciójának megfelelően használja. A házasság valójában egy nagyon is küzdelmes életformát rejt. A lényege, hogy folyamatosan átéljük az Istennel való kapcsolatot olyan módon, hogy ennek során formálódjunk, s a házasságunkat még inkább élhetőbbé és gazdagabbá tegyük. Ha megpróbálunk Isten szerint járni, akkor azt Ő megáldja, akármilyen kezdetleges és buta megoldásnak is tűnhetnek kezdeti lépéseink. Az áldás ez esetben azt jelenti, hogy olyan következményeit láthatjuk, amelyet eredetileg „nem terveztünk be”, a dolgaink még is előbbre haladnak, és azt tükrözik vissza, hogy ez egy jó és gazdag lehetőséget kínál mindannyiunk életében. Tapasztalataim alapján manapság nem lehet bizonyságot tenni pusztán az igék felsorolásával, vagy Isten törvényének nyilvános hirdetésével. Képtelenek lennénk felvenni a versenyt a tömegmédia üzenetével is, viszont az emberek keresik azokat a lehetőségeket, ahol megélhetik egymással a valódi közösséget. Ennek pedig még mindig a legszorosabb vonatkozása a család. Sokan azt szeretnék látni, hogy nem egy elszenvedhető „kényszer-közösségről” beszélünk, hanem olyan egységről, amely a valóságban is megélhető, ezzel együtt az ember és gyermekei számára a biztonságot, a megbecsülést és a jót jelentheti, Ma a világ azt várja, hogy legyenek olyan családok, akiket maguk előtt láthatnak mintaként, akik megtanítják őket arra, hogy a gyakorlatban ezt miként lehet megvalósítani?
– Ha a médiában egyáltalán szóba kerül a kapcsolatok bemutatása, akkor torz tükröt tartva elénk hamis értékrendet népszerűsít. Házasság helyett a szereplők egyszerűen csak „összeállnak”, futó kapcsolatok elevenednek meg. Apa vagy anya nélkül felnövekvő gyermekeket láthatunk a filmekben, ahol ráadásul egyre inkább az aberrált szexuális magatartás lesz a divatos.
– Sajnos nem várhatjuk, hogy a média keresztyén családmodellt mutasson be. Az ember folyamatosan próbál különféle alternatívákat keresni az Isten által mutatott helyes út helyett, de ilyenek a valóságban nem léteznek. Isten Igéje több helyen is azt mondja a Szentírásban, hogy olyan kutakat ásnak az emberek, amelyek nem valódi kutak és ebből következően nem forrásokra épültek. Az Ige arra buzdítja az embereket, hogy térjenek vissza ahhoz a tiszta forráshoz, amelyeket Ő adott számunkra. Esetünkben ugyan az a helyzet. Vissza kell találni az igazi forráshoz, Isten igéjéhez. Általa ismerhetjük meg Őt, önmagunkat és házastársunkat, majd pedig a házasságra, a családi életre és a gyermeknevelésre vonatkozó üzenetet. Mindez képes átformálni bennünket, olyanná alakítva, amilyennek jó lenni.
– Sokan nevelkedtek nem hívő családban, így nem is rendelkezhetnek kellő tapasztalattal arra vonatkozóan, hogyan lehet majd a keresztyén szülői hivatásukat betölteni? Mi ilyen esetben a bátorítás?
– Csak bátorítani tudok mindenkit, akinek nem volt ilyen mintája, hogy meggyőződésem, minden keresztyén közösségben vannak olyan családok, akik igyekeznek Isten rendelései szerint élni, s közöttük is legalább egy olyan valaki akad, aki az otthonuk ajtaját kinyitja a számukra. Akkor pedig igyekezzenek ezen az ajtón „bepillantani”.
– Ezt hogyan is értsük a gyakorlatban?
– Számunkra nagyon nagy élményt jelentett a keresztgyermekeink családja, és mi is megpróbáltunk ebből a szempontból olyan családdá válni. Később a mi otthonunkban is viszonylag gyakran megfordultak házaspárok, akiket – mondhatni – „tanítványi közösségben” képeztünk, tanítottunk az Isten Igéjére, családi életre, és a fontos keresztyén üzenetek befogadására. Közülük többen is felnövekedtek olyanok, akik ennek a szép szolgálatnak a folytatói lettek. Azt gondolom, erre ma is meg van a lehetőség, s ahogy az Úr Jézus is megfogalmazta, „aki keres, talál, s aki zörget, annak megnyittatik”. Természetesen sok múlik azokon is, akik elkezdik keresni a lehetőséget. Semmi esetre se hagyják abba a kutatást. Isten megjeleníti magát azok számára, akik Őt keresik. A megfelelő hely a gyülekezet kell, hogy legyen erre a célra.
– Nem véletlen, hogy Isten terve szerint a házasság egy férfi és egy nő szerepköréből épül fel. Előadásában arról is hallhattunk, milyen káros következményekkel jár a kisgyermekek számára a családban az anya és az apamodell hiánya.
– Orvosi hivatásomból következően leginkább az asszonyokkal törődöm, ugyanakkor a házassággondozói szolgálatban láthatjuk, találkozunk olyanokkal is, akik egyedülállóak. Ez valóban egy nagyon nehéz helyzet. Mégis arra buzdítok mindenkit, akik házasságban gondolkodnak, hogy első sorban az Isten szerinti házasság megismerésére, és megélésére törekedjenek. Ez mindig azt jelenti, hogy elhagyjuk az egyik partot és közösen áthajózunk egy másik part felé. Közben lesznek viharok, nehézségek, de túl lehet élni ezeket a hullámokat. Ketten együtt biztosan többre leszünk képesek, mintha egyedül, a magunk erejéből cselekedjük ugyanezt. Nagyon sok minden múlik azon, hogy a házaspár tagjai egyenként elkötelezettek-e Isten számára? A hűségünket nem a magunk erejéből tudjuk megmutatni, hiszen nem vagyunk rá képesek. Amíg Istenhez vagyunk hűségesek, amíg az Ő fennhatósága alatt állunk, addig meg tud őrizni bennünket minden olyan kísértés és nehézség közepette is, amely másként egy házasság felbomlásához vezetne. S amint előbb kérdezett a férfimintáról, azzal kapcsolatosan elmondhatom, a jelenség azt mutatja, hogy mind az anyai, mind az apai szerepkörnek egy általános társadalmi értékvesztése zajlik.
– Mi lehet ennek az oka?
Az apák sem képesek a helyükön megállni, hiszen elveszették az a tisztüket és méltóságukat, amely a gyermeknevelésben, az anyagi körülmények megteremtésében elsősorban rájuk hárult. Ennek számos oka van, mint például az emancipáció, vagy a „kétkeresős család” kialakulása. Egy egészséges családban az apa megtalálhatja a megoldást akkor is, ha korábban még nem látott erre megfelelő mintát. Pontosan emlékszem rá, az első gyülekezetünkben, ahol hitre jutottam, olyan nagy öregekkel találkozhattam, akik korábban megjárták a Gulágot, majd hazatérve családot alapítottak, és társadalmi kivetettségükben, nehéz körülményeik ellenére is kitartottak, jó házasságot és áldott életet éltek. Nem kell kilépni a házasságból, Istennek léteznek megoldásai a nehézségekre. Az a személy, aki még sosem látott maga előtt olyan férfi, vagy apamintát, amely követendő lehetne számára, találhat olyan, erre a szerepre méltó és alkalmas testvért. Isten a Szentírásban Krisztust úgy állítja elénk, mint aki méltó példaképe az Istennek való engedelmességnek, aki egyszerre volt hűséges mindhalálig és irgalmas a tanítványai, rábízottai felé, és aki észrevette a szenvedőt is. Nos, ha egy ilyen apakép áll a szemünk előtt, akkor formálni fogja személyiségünket és egyben a hozzáállásunkat is a családtagjaink és a kívülállók iránt. Az már a fiatal férfi személyes döntése, hogy tud-e mindezzel azonosulni? Napjainkban sok helyről hiányzik az altruista férfi karakter. Egy asszony eleve úgy születik, hogy hordozza magában ezeket a jegyeket, vagyis feláldozza magát a gyermekei, a családja érdekében. Erre teremtetett a szoptatástól a gyermekszülésen át az anyaság ezerféle nehézségeinek elhordozásáig. Egy férfi számára azonban ezt a döntést felnőttként kell meg hozni! Amikor belép a házasságba, sok férfi úgy gondolja: „milyen jó, végre van valaki, aki mos, főz, vasal, takarít rám! Más dolgom már sincs is, mint hogy élvezzem mindezt és gyakoroljam a nővel a szexuális közösséget”. Ezzel szemben előbb-utóbb rá kell döbbennie arra, hogy ha minden fáradtsága ellenére nem hoz áldozatokat a feleségéért, gyermekeiért, időben, pénzben és odafigyelésben, akkor bizony vétkezik azok ellen, akik rá vannak bízva. S ezzel együtt a küldetése is értelmét veszíti. Hangsúlyoznám, ha Isten szerinti szerepünket szeretnék betölteni, akkor egyre inkább próbáljunk meg hasonlítani Krisztushoz. Ő a legjobb minta, hiszen egyedül Ő képes arra, hogy átformálva jellemünket képessé tegyen az áldozathozatalra.
– Az elmúlt évtizedekben hazánkban is jelentős mértékű magzatelhajtás történt. Ismeretes, hogy az abortuszok száma hirtelen 1956 után hatalmasodott el. Ekkor engedélyezték államilag és egyes becsélesek szerint ez a pusztítás akár többmilliós számot is mutathat. A keresztyén szakorvosnak mi a tapasztalata, lehet-e erről a kérdésről olyan házaspárokkal beszélni, egyáltalán tanácsolni őket az életre, akik magzatuk kapcsán hasonló kérdésekkel vívódnak?
– A média által jól átjárt világban az információk jelentős és fontos része eljut az emberekhez. Részben ennek is köszönhető, hogy hazánkban az abortuszok száma lényegesen kevesebb. Egy fiatal felnőtt, aki a szexuális életét nem ritkán 14-15 éves korában elkezdi, már jóval felvilágosultabb, tudatosabban él azokkal a gyógyszerekkel, és egyéb lehetőségekkel, amelyek a fogantatást megakadályozzák. Ezzel együtt sajnos nem értik, nem érzékelik annak jelentőségét, hogy a szexualitásnak házasságon belül van a helye, jelentősége, és hogy egy megfogant élet felelősséget jelent számukra. Sőt, át sem gondolják saját helyzetüket. Túl azon, hogy egy ilyen műtéttel saját egészségüket és termékenységi jövőjüket veszélyeztetik – hiszen ezek a beavatkozások ma sem teljesen veszélytelenek -, fontos üzenetet meg lehet próbálni átadni előadások keretében a számukra. De egyedül az embernek Istenről alkotott képe és Hozzá tartozó viszonya az, amely olyan alapokra helyezheti az életét, erkölcsi ítélőképességét, amely képes lesz megőrizni attól, hogy végül olyan szituációba kerüljön, amikor kérdés lesz számára egy nem kívánt gyermek élete. A mai fiatal felnövekedő nemzedéknek tudatában kell lennie annak, hogy ők a letéteményesei az élet továbbadásának, s hogy az élettel való felelősség nagy részben az ő személyes döntésükön is múlik. Szerintem ezt csak az Istennel való személyes kapcsolatában értékelheti helyesen az ember. Egy orvosnak ebbe kevés beleszólási lehetősége van, én nem befolyásolhatom egy anya döntését abban, hogy mit tesz a saját testével, illetve a magzatával. Ugyanakkor vannak lehetőségeink, arra, hogy felébresszük benne azt a természetes kívánságot, érzést, amely az anyasággal jár. Meghatározó lehet például, amikor az anya saját magzatjának a szívhangját az ultrahang-készülék segítségével hallgathatja. Elindíthat benne olyan gondolatsort, amely végül megakadályozhatja abban, hogy elkövessen egy gyilkosságot.
– A világi tendencia ismeret: a fiatal és középkorosztályok között ma már nem csak a házasság, de az élettársi kapcsolat is maradinak tűnik, helyette az „összeköltözés”, „összebútorozás” vált divattá. Ebben a jelentősen megváltozott szellemi-lelki környezetben egy tiszta és szent keresztyén házasságnak mi lehet az üzenete?
– Nagyon nehéz megfogalmaznia számukra a „szent”, a „hűség” vagy az „elköteleződés” fogalmát, hiszen az emberek nagy része ezeket ma már nem nagyon tudja értelmezni. Ötéves gyermekem egyszer megkérdezte tőlem, hogy mi is a szén? Mert, hogy még életében nem látott olyat. Meg tudom mutatni neki, de hogy mi az, hogy „szent”, ez csak átélni képes egy ember. Az Istennel való személyes közösségben, tudhatjuk meg hogy Isten nem csupán önmagában szent, hanem az egész teremtett világban gyakorolja hatalmát, még akkor is, ha nem veszünk róla tudomást. Szentnek számít az is, amikor saját életünkből, személyes dolgainkból különítünk el valamit Isten céljaira. Krisztus azért jött el ebbe a világba, hogy nyilvánvalóvá tegye: akkor nyerjük csak el igazi küldetésünket, ha neki szenteljük magunkat és életünk minden területén ara vágyunk, hogy Isten tervei valósuljanak meg. Ha a neki való engedelmességben éljük az életünket, akkor ennek értelmében nyerjük el jövendőbelinket (egy menyasszonyt, vagy vőlegényt) és a gyermekeinket, akiket később Isten megáld és megsokasít. Így tesz felnőttként is használhatóvá bennünket, s tudunk olyan munkát végezni, amelyben Isten megfelelő helyen lát és megáldhat. Az Isten által megvalósítható szentség nem egy elvont, mindenféle jó dologról lemondó életforma, hanem egy nagyon is gazdag életet jelent, amelyben sokkal többre leszünk képesek, mintha saját vállalkozásainkat próbálnánk megvalósítani.
– A Budapest -Fasori Református Egyházközségben családgondozói Szolgálatot is vezet.
A szolgálat tizenhét évvel ezelőtt indult útjára, az akkori fiatal lelkészházaspár, Somogyi Péter és felesége Krisztina kezdeményezésével. A szolgálat alapvetően azzal a céllal jött létre, hogy fiatal házaspárok, családok lelki együttlétét, gondozását, ismeretekben való gyarapodását szolgálja. Közben elég sokra jutottunk. Alapvetően nem feladatunk a házasságra való felkészítés, bár időnkét kapunk felkérését ifjúság körében végzendő szolgálatra is. Szintén nem feladatunk az egyedülállóak és az egyedül maradottak gondozása, viszont lelkipásztorunk, Végh Tamás állapította meg korábban, hogy Isten gazdagon megáldotta munkánkat azzal, hogy csapatunkból a huszonöt házaspárból egyetlen egy sem vált el a szolgálat végzése alatt.
Szöveg és fotó: Szűcs Gábor
