Emlékezés és hálaadás az elmúlt húsz évért
2014-11-10
A templomi istentiszteleten elsőként a református énekeskönyv 90. zsoltára csendült fel, majd Berze János lelkipásztor köszöntötte a híveket, emlékeztetve arra, hogy közösségükkel Isten már eddig is számtalan csodát tett.
– Ha készítenénk egy teljességre törekvő, hiteles és objektív történelmi beszámolót templomunk építéséről, mi is lenne az eredmény? Valószínűleg nem lenne objektív, hiszen ahányan vagyunk, annyiféle élmény, tapasztalat, öröm, de egyúttal seb is előjönne. Ezért fontos, hogy az emlékezés és a hálaadás egyúttal a megbékélés alkalma is legyen – fogalmazott a lelkipásztor. Mire is mondhatjuk el húsz év távlatából, hogy hitelesnek, objektívnek, teljesnek, ugyanakkor szívet melengetőnek és egyben befejezettnek számít? Először is Isten kijelentéséről, s ezért Igéjét és ígéreteit kell figyelembe vennünk.
Felidézte az egykori hálaadó alkalmon Dr. Márkus Mihály, a Dunántúli Református Egyházkerület akkori püspökének a Bibliából származó sorait: " Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, a melyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által..", vagyis az ígéreteket adó Istennek adjunk egyedül hálát, az Ő szeretetéért és hűségéért. Később azzal folytatta, óvakodnunk kell, hiszen akkor alakul ki probléma, amikor Isten nevével együtt magunknak is dicsőséget akarunk szerezni.
– Tegyük, folytassuk tovább az Úr ügyét és az elődök munkáját, szolgálatát, ezen a helyen örömmel és hálaadással.
Ezt követően a hívek előtt egy rövid amatőr videofilm bejátszásával megelevenedtek a két évtizeddel korábbi hálaadó alkalom főbb pillanatai, majd Bányai László, a székesfehérvári egyházközség nyugalmazott lelkipásztorának visszaemlékezését hallgatták a hívek.
– Akkoriban, az 1990-es évek kezdetén még csak az altemplom állt készen. Bár ismertük a jövendő épület vázlatos rajzait, terveit, azt elképzelni sem mertük, hogy végül egy ilyen gyönyörű építmény magasodik majd a székesfehérvári hívek fölé. Beszédében idézett Túrmezei Erzsébet "Otthonom a templom" című költeményéből" is. Szabó Balázs, a budai úti gyülekezetrész gondnoka, egykori missziói gondnok felelevenítette: a Székesfehérvári Református Egyházközség Presbitériumában az 1990-es évek elején arra az elhatározásra jutottak, hogy a már meglévő belvárosi és maroshegyi templomok mellé a létszámában egyre növekvő öreghegyi városrészben is egy új szakrális helyszínt alapítanak. Az elkezdődő munkálatokat hamarosan 600, a közelben élő református hívő követte nagy figyelemmel. Mindezzel párhuzamosan erősödő igény mutatkozott az istentiszteleti alkalmak mielőbbi elindítására.
– Az 1993. szeptember 19-én megtartott hálaadó ünnepi alapkőletétel után olyan lendületes építkezés bontakozott ki, hogy egy esztendővel később már az altemplomi helyiség is elkészült és az 1994. negyedik negyedévi missziói munkatervébe már betervezhették az istentiszteletek elindítását – fogalmazta meg Szabó Balázs. Az alkalmak kezdetben 25-30 fős "látogatói létszámmal" indultak, majd Isten igéjét nyitott szívvel hallgatva ez a létszám hamarosan növekedésnek indult. A Mezőföldi Református Egyházmegyétől egy holland elektromos kis orgonát kaptak adományként, amelyet ifjabb Szabó Balázs zenetanár szólaltatott mag vasárnaponként. 1994. karácsonyára már álltak a templomfalak, elkészült a tetőzet is, s immár az új templomtérben csendülhettek fel az ünnepek idején elsőként a karácsonyi énekek. Ifjabb Szabó Balázs zenetörténész, a gyülekezetrész kántora abban egészítette ki édesapja korábban elhangzott beszámolóját, hogy 1997. karácsonyát követően már zenés áhítatok megtartására is lehetőség nyílt. Némi humorral azt is megemlítette, hogy abban az esztendőben olyan kemény telet kellett átvészelniük, hogy (az akkor még fűtetlen templomtérben) a fagyás ellen védekezve szó szerint kesztyűben kellett az orgonán játszania.
– Az elmúlt húsz év során a zenei szolgálatban is igyekeztünk tehetségünkhöz mérten előrébb lépni – mondta el, majd azzal folytatta, imádságos vágya, hogy a templom a zene számára is otthont kínáljon. Mindezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy – zenei szakemberként megállapítva elmondhatja -, a legjobb akusztikával rendelkező templomnak számít a városban.
Berze János végezetül tolmácsolta Somogyi László egyházközség lelkészi-elnöke és Miklós Gábor főgondnok köszöntő szavait.
Szöveg és fotó:
Szűcs
