BETLEHEMI CSILLAG
Az eseményekkel kapcsolatos magyarázatok szupernóváról, üstökösről, bolygók tömegéről, a
Jupiter és a Regulus (fényes csillag az Oroszlán csillagképben) hármas együttállásáról, vagy a Jupiter és a Szaturnusz meglepő együttállásáról beszélnek. Bár ezen események mindegyike valóban látványos, és lehet, hogy alkalmas volt a királyok Királya születésének kihirdetésére, egyik sem ad kielégítő magyarázatot a Máté 2- ben olvasható egyértelmű részletekre. A felsorolt feltevések egyike sem fejti ki, hogyan ment a csillag a bölcsek előtt, és azt sem, hogyan állt meg ott, ahol a gyermek volt. Valóban nincs ismert természeti jelenség, amely képes lenne Betlehem felett megállni, mivel valamennyi „természetes” csillag állandóan a Föld forgásával egyenes irányban mozog. [1– megjegyzés az 5. oldalon.] Előtűnnek keleten, és lebuknak nyugaton, vagy körüljárják a csillagászati pólusokat. A Biblia azonban nem nevezi természeti jelenségnek ezt a csillagot.
véghez viszi akaratát, de Istent az általa alkotott törvények nem korlátozzák. Megteheti (ha úgy
akarja), hogy indokolt esetben ideiglenesen felfüggeszti azokat a törvényeket. Az Úr Jézus szűztől való születése önmagában természetfölötti esemény volt; nem magyarázható meg ismert természeti törvényekkel. És nem kell azon meglepődnünk, hogy Isten Fiának születését természetfölötti jel kísérte az égbolton. A bölcseket vezető csillag valószínű Isten meglepő cselekedeteinek egyike volt– különösen megtervezve és létrehozva egy egyedülálló cél érdekében.
[2] Tekintsük meg, mit tett ez a csillag a Máté 2 szerint.
tegyenek meg egy hosszú utat Jeruzsálem felé. Az első vers szerint ezek a mágusok keletről származtak; általában úgy gondolják, hogy Perzsiából. Ebben az esetben ismeretüket a Szentírásból
szerezhették, mivel Dániel próféta szintén azon a vidéken élt, évszázadokkal korábban. Talán a
bölcsek várakoztak az új csillagra, hogy Krisztus születését a 4 Mózes 24,17 ben leírtak alapján
bejelentsék: „Csillag jön fel Jákóbból [3], királyi pálca támad Izráelből.” [4]
üzenetét. Heródesnek, Izráel akkori királyának meg kellett kérdeznie a mágusokat a csillag feltűnési idejéről (Mt 2,7). Ha kizárólag a bölcsek látták a csillagot, továbbra is igazolást nyer, hogy Betlehem csillaga Istentől jövő természetfölötti megnyilvánulás volt, és nem pedig közönséges csillag, amely mindenki számára látható lett volna.
a házban éltek (Mt 2,11). Ez csaknem két évvel Krisztus születése után lehetett, mivel Heródes – félve attól, hogy királyi pozícióját fenyegetés éri– megpróbálta Jézust megsemmisíteni a két év
alatti fiúgyermekek megöletésével (Mt 2,16). Lehet, hogy a csillag Betlehem felett először akkor jelent meg, amikor a mágusok Keleten (Perzsiában) voltak. [5, 6] Abból a távolságból képtelenek lettek volna felismerni a csillag pontos helyét, de biztosan tudták, hogy nyugatra tart. Ezért Izráel fővárosába, Jeruzsálembe mentek, amely a legalkalmasabb hely volt a zsidók Királyának felkutatására. Valószínű, hogy mire a keleti bölcsek Jeruzsálemet elérték, a csillag eltűnt, majd ismét megjelent, amikor Jeruzsálemből Betlehembe indultak sokkal rövidebb úton, hozzá
vetőlegesen 10 km távolságra. Ezt támasztja alá az a tény, hogy először is a bölcseknek Heródes királyt kellett megkérdezniük, hogy hol született a zsidók Királya, és ez azt jelenti, hogy akkor a csillag nem vezette őket (Mt 2,2). És másodszor, igen megörültek, amikor ismét meglátták a csillagot, amint folytatták útjukat Betlehem felé (Mt 2,10). Miután a bölcsek Heródessel találkoztak, a csillag előttük ment Betlehemig, és megállt Jézus tartózkodási helye fölött. Pontosan ahhoz a ház
hoz vezette őket, ahol Jézus tartózkodott, és nem máshová a városban. A bölcsek már tudták, hogy Krisztus Betlehemben volt. Erről Heródestől értesültek, aki a hírt a főpapoktól és írástudóktól szerezte (Mt 2,45,8). Egy közönséges csillag esetében lehetetlen volna meghatározni, hogy melyik a közvetlenül alatta levő ház. A Jézus feletti csillag viszonylag közel lehetett a Föld fel színéhez (Isten erejének „atmoszferikus” megnyilvánulása), ezért aztán a bölcsek pontosan felismerhették a gyermek pontos tartózkodási helyét. Akármilyen is a pontos lefolyása az eseménynek, az a tény, hogy a csillag a bölcseket Jézushoz vezette, bizonyíték arra, hogy a csillag egyedileg volt tervezve, Isten készítette különleges cél érdekében. Isten különleges eszközöket használhat szándékaihoz. Urunk születése biztosan tiszteletet érdemelt a mennyben. Alkalom volt ez arra, hogy Isten égi objektumot használjon Krisztus születésének bejelentéséhez, mert: „Az egek hirdetik Isten dicsőségét…” (Zsolt 19,1).
Megjegyzések:
1.
A legkevesebbet mozgó csillag az Északi Sark-csillag, mivel majd nem közvetlenül vonalban van a
Föld északi pólusával. Ez azonban Krisztus idejében történt esemény, amely egy „precessziónak” (pörgettyűmozgásnak) köszönhető csillagászati jelenség.
2.
Bár úgy tűnik, ez a csillag minden szabályt felborít, talán még meglepőbb, hogy az összes többi csillag ezt nem teszi. Az a tény, hogy az éjszakai égbolt összes csillaga a természet logikai törvényeihez alkalmazkodik, következetes a Biblia szerinti teremtéssel.
3.
A vers szinekdochét alkalmaz – a töredék az egészet képviseli. Ez esetben a jogar jelenti a jogar hordozóját, pl. egy királyt. Ez derül ki az azonos jelentésű hasonlóságból.
4.
A verset költői formában ír; szinonim hasonlóságot használ (csillag és jogar = Izráel és
Jákób).
5.
A csillag helyzete, amikor a bölcsek először látták, vitatott. Az lehetett, hogy a csillag a keleti
irányú égbolton volt, amikor először meglátták, vagy esetleg a bölcsek lehettek „Keleten” (pl. Perzsiában), amikor a csillagot látták. Ha a csillag keleten volt, miért mentek a bölcsek nyugatra? Idézzük fel, hogy a Biblia nem mondja azt, hogy a bölcseket a csillag Jeruzsálembe vezette (bár az
is lehetett); csak azt tudjuk biztosan, hogy előttük ment Betlehemig. Lehetséges, hogy a csillag kezdetben csupán jelként működött irányító helyett. A bölcsek Jeruzsálem felé haladtak, mert az látszott logikusnak, hogy ott kell elkezdeniük a zsidók Királyát keresni.
6.
Az is lehetséges, hogy a csillag a nyugati égbolton tűnhetett fel, mialatt a bölcsek keleten voltak, hogy útbaigazítsa őket. Továbbá, a „keleten” kifejezés a görög fordítás szerint lehet „virradatkor” is. Az is lehet, hogy a bölcsek a csillagot felvirradásakor látták meg. Minden szokványos csillag keleten virrad (a föld tengelyforgása következtében), de ez nem szokványos csillag volt, és nem kelhetett fel nyugaton Betlehem, vagy Jeruzsálem felett (amelynek Perzsiától való távolságát nem lehetett volna tisztán érzékelni). Az ilyen különös virradat biztosan híressé tette volna ezt a csillagot, olyan egyedülállónak, mint Izráel „feltámadása”, amely találóan összeillik a4Mózes 24,17-ben leírt jövendöléssel.
Dr. Jason Lisle, Ph.D
(A Colorado egyetem asztrofizikusa)
Forrás: Vetés és aratás Evangéliumi folyóirat 2013. évi 3. száma
