Egymást észrevevő szeretet
Valakitől a következő történetet hallottam az elmúlt hetekben. Egy budapesti metrómegállóban a reggeli tömegben sietett a munkahelyére. Egy hajléktalant látott meg, aki félig ülve feküdt a földön. Ébren volt és tekintete a semmibe révedt. Előtte egy borosüveg tartalmát képező tócsa. Iszonyú büdös. Alkarján látszott jól kivehetően egy házi tetoválás. Egy „KATI” felirat és alatta egy befejezetlen vonalú szív. És ettől a látványtól a szívébe hatolt valami a munkahelyre igyekvőnek. Ez a hajléktalan valaha szeretve volt és szeretett ő is valakit. Őszinte vágyai és tervei lehettek. Jót remélhetett az élettől. Talán volt jövőképe, tervei. És most mégis itt fekszik teljes reményvesztettségben, önfeladással, a teljes értéktelenség érzésével. „Mondhatom-e, hogy én nem juthattam volna ide semmiképp?”…
Dokumentumok
Vivamus efficitur urna auctor orci iaculis, non mollis metus viverra. Maecenas ultrices varius nulla, non fermentum lorem tincidunt ut. Praesent posuere enim a ex volutpat, rhoncus lobortis ante vehicula. Aenean porta ut eros sed iaculis. Etiam aliquet sodales dignissim. Etiam sit amet magna ac mauris faucibus pulvinar. Vestibulum et malesuada est, vitae dictum nulla. Interdum et malesuada fames ac ante ipsum primis in faucibus. Praesent nec laoreet ante. Nam a augue pharetra, pellentesque urna id, viverra nisl. Praesent sed vestibulum ipsum, sit amet maximus lorem. Vivamus nunc ipsum, malesuada vel odio quis, aliquam congue nisi.
