Kenyér, közösség és öröm nélkül 

„Ez az Úr igéje, amely Jóelhez, Petúél fiához szólt.
Halljátok meg ezt, ti, vének, figyeljen az ország minden lakója! Történt-e

ilyesmi a ti időtökben vagy őseitek idejében? Beszéljétek el fiaitoknak, fia-
itok meg az ő fiaiknak, azok pedig a következő nemzedéknek! Amit a hernyó

meghagyott, megette a sáska, amit a sáska meghagyott, megette a szöcske,

amit a szöcske meghagyott, megette a cserebogár. Ébredjetek föl, ti, ré-
szegek, és sírjatok! Jajgassatok mindnyájan, ti, iszákosok, mert szátok elől

elvették az édes bort! Egy nép támadt országomra, hatalmas és száma sin-
csen. Fogai oroszlánfogak, úgy harap, mint a nőstény oroszlán. Elpusztí-
totta szőlőmet, letördelte fügefáimat. Lehántotta, és szétszórta: ágai fehér-
lenek. Keseregj, mint a szűz, ki vőlegényét gyászolja! Megszűnt az étel- és

italáldozat az Úr házában, gyászolnak a papok, az Úrnak szolgái.
Elpusztult a mező, gyászol a termőföld, mert elpusztult a gabona, elapadt

a must, odalett az olaj. Szomorkodnak a parasztok, jajgatnak a szőlőműve-
sek, mert nincs búza, se árpa, odalett a mezőn az aratnivaló! A szőlőtő el-
száradt, a fügefa elhervadt, a gránátalma, a pálma, az almafa és a mező

minden fája kiszáradt; a mosoly is lehervadt az emberek arcáról.”