Jézus feltámadását követő megjelenései mellőznek mindenfajta ünnepélyességet. Váratlanul jelenik meg a tanítványoknak, akik félnek, szomorkodnak vagy éppen reményvesztetten bandukolnak hazafelé. A feltámadás napja egy ünnep utáni, hétkezdő munkanap. Ez még jobban felerősíti a tanítványok amúgy is csalódással teli, reményvesztett lelki állapotát. Megterhelten vissza a hétköznapokba. De ez csak az emberi oldal! Isten oldaláról egy szürke hétköznap lesz a világegyetem valaha legcsodálatosabb napjává. A halál és bűn feletti győzelem ünnepéve lesz ez a nap. Ennek a napnak a hatása a mennyei ünneplés örökké tartó örömébe torkollik. A feltámadás üzenete épp ezért nem valami ünnepi lelki menü, amit kivételes alkalomkor minden évben egyszer előveszünk. Ehelyett a hétköznapi küzdelmeinkben és a nagy sötét mélységekben, amikben járunk, egy hatalmasan tápláló erő. Jézus feltámadásának örömhíre be tudja ragyogni és megerősíteni azokat is, akik emberfeletti küzdelmekben vérre menő lelki-testi tusákat vívnak. Az emmausi út egy kb. 12 km-es úton, ami két-háromórányi gyaloglás. De ennél sokkal nagyobb jelentősége van, amiért Lukács lejegyezte. Valójában egy lelki út, amit előbb-utóbb Jézus minden valódi tanítványa végigjár valamilyen formában. Hallatlan nagy erő van ebben ez a rövid mondatban: „Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük.”
