A számok bűvöletétől Isten kegyelméig

Újból megharagudott az Úr Izráelre. Felingerelte ellenük Dávidot, és ezt mondta: Menj, vedd számba

Izráelt és Júdát! A király pedig ezt mondta Jóábnak, hadserege parancsnokának: Járd be Izráel min-
den törzsét Dántól Beérsebáig, és számláld meg a népet, hadd tudjam meg, mekkora a nép! Jóáb

azonban ezt felelte a királynak: Szaporítsa meg Istened, az Úr a népet százannyira, mint amennyi
most, és gyönyörködjék benne az én uram, királyom! De miért leli kedvét az ilyen dologban az én
uram, királyom? A király szava azonban erősebb volt Jóábénál és a csapatparancsnokokénál. Elindult
tehát Jóáb a csapatparancsnokokkal együtt a királytól, hogy megszámlálják Izráel népét…
Miután bejárták az egész országot, kilenc hónap és húsz nap elteltével visszaérkeztek Jeruzsálembe.
Jóáb jelentette a királynak a népszámlálás eredményét: Izráelben nyolcszázezer kardforgató ember

volt, Júdában pedig ötszázezer. Dávidot azonban furdalni kezdte a lelkiismeret, miután megszámlál-
tatta a népet, ezért ezt mondta Dávid az Úrnak: Nagyot vétettem azzal, hogy ezt tettem! Most azért

bocsásd meg, Uram, a te szolgád bűnét, mert igen esztelenül cselekedtem!
Reggel, amikor Dávid fölkelt, így szólt az Úr igéje Gád prófétához, Dávid látnokához: Eredj, és mondd
meg Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Három lehetőséget adok neked; válassz közülük egyet, és én azt
teszem veled. Bement tehát Gád Dávidhoz, és tudtára adta ezt neki. Megkérdezte tőle: Hét esztendeig
tartó éhínség jöjjön országodra? Vagy három hónapig kelljen menekülnöd a téged üldöző ellenség
elől? Vagy három napig tartó dögvész legyen az országodban? Gondold végig, és döntsd el, milyen
választ vigyek annak, aki engem küldött! Dávid ezt felelte Gádnak: Igen nehéz helyzetben vagyok.
Inkább essünk az Úr kezébe, mert nagy az ő irgalma. Csak ember kezébe ne essem! Az Úr tehát
dögvészt bocsátott Izráelre aznap reggeltől fogva a kiszabott időig, és meghalt a nép közül hetvenezer
ember Dántól Beérsebáig.
De amikor az angyal Jeruzsálem ellen nyújtotta ki a kezét, hogy elpusztítsa, bánkódni kezdett az Úr a
veszedelem miatt, és ezt parancsolta az angyalnak, aki a nép között pusztított: Elég! Most már hagyd
abba! Az Úr angyala ekkor éppen a jebúszi Arauná szérűje mellett volt. Amikor Dávid meglátta az
angyalt, amint a népet irtotta, ezt mondta az Úrnak: Bizony én vétkeztem, és én követtem el bűnt, de
az én nyájam nem követett el semmit. Sújtson le kezed inkább énrám és az én rokonságomra!
Gád még aznap elment Dávidhoz, és ezt mondta neki: Menj, és állíts oltárt az Úrnak a jebúszi Arauná
szérűjén! … Majd oltárt épített ott Dávid az Úrnak, és égőáldozatokat meg békeáldozatokat mutatott
be. Az Úr pedig megengesztelődött az ország iránt, és megszűnt a csapás Izráelben.