A szívből született kávézó

Fél éves lesz a gyülekezet Refpresszója

Az egyházközségünkbe járókat már nem lepi meg a Széchenyi utcai gyülekezeti központ emeletén kialakított kávézó, amely lassan fél éves születésnapját ünnepelheti. Létrehozásáért a gyülekezet fiataljai fáradoztak, mint ahogy az üzemben tartásáért is ők a felelősek. Hiszik, remélik, ez a szolgálat Isten előtt is kedves. A kávézó elnevezéséhez felmerült három szóba jöhető név, végül a "Refpresszó" mellett döntöttek, hiszen a sajátjukénak érzik. A kezdeményezés a generációk közötti kapcsolatépítésnek sem az utolsó, s bármennyire meglepően hangzik, segítségével még a templomba járás is könnyebb az ifjaknak. A kezdetekről, a szolgálat szépségéről és különös hangulatáról beszélgettem Illés Annával, az egyházközség Talentum Református Általános Iskolájának tanítónőjével, ifivezetővel, a Református Fiatalok Egyesületének (REFISZ) országos elnökségi tagjával; Deák Péterrel, egyházközségünk ifjúsági lelkipásztorával és Sági Barnabással, a Jáky József Szakközépiskola 10. évfolyamos diákjával, KFC-taggal.

• Illés Anna: A Refpresszó alapötlete eredetileg az egyik ifis tagunktól, Schneider Bencétől származik. Ő fogalmazta meg, hogy igazán jó lenne a gyülekezeti ház emeleti szintjén lévő termet megfelelően kihasználni. Példaként említette, hogy akár egy keresztyén kávézót is kialakíthatnánk benne. Kezdetben nem túl sok reményt fűztünk hozzá.

• Miért?

• Illés Anna: Álmodozni, tervezgetni jó is, szép is, de nem gondoltunk arra, hogy ebből valaha bármi is valósággá válhat. Később elkezdődött az ifi termünk átalakítása, festése, majd raklapokat szereztünk, amelyekből ülőgarnitúrát készítettünk. Egy alkalommal meglepődve vettem észre, hogy ezekből a raklapokból egy pult kezd "felépülni".
• Deák Péter: Szokásos ifi program része, hogy mindig foglalatoskodunk valamivel, vagyis az ifi, lehetőség szerint közös munkát is jelent. Az egyik alkalmunkon éppen a már említett raklapokat festegettük, amikor az ötletgazdánk, Bence megjegyzete: "Ha a barkácsolás már úgy is folyamatban van, kezdjünk is nekiállni a közösségi tér és a kávépult kialakításának. Kisebb "vita" keletkezett, én ugyanis egy hagyományosabb formát képzeltem el. A fiatalok között vannak leendő mérnökök is, akik máris megfogalmazták a szakszerű elképzeléseiket.
  
• Sági Barnabás: Azt szerettük volna, ha a Refpresszó minél hamarabb elkészül, éppen ezért igyekeztünk, hogy a munkálatok minél előbb véget érjenek. Akkor kerültünk gondba, amikor kiderült, a raklapok elválasztásához nem állt rendelkezésünkre fűrész. Ezt később egy konyhai kenyérszelő késsel helyettesítettük.
• Illés Anna: Ezután már az olyan apróságok következtek, mint a presszó indításához szükséges vásárlás: dekorációs kellékeket és különféle alapanyagokat szereztünk a kávézóhoz. Elmúlt év adventje előtti utolsó pénteken, ifi alkalmon az utolsó simításokat végeztük: ablakokat díszítettünk, apró csillagokat helyeztünk a falakra. Arra törekedtünk, hogy a kialakított kávézó valóban vonzó legyen, az emberek szívesen jöjjenek ide. Fontos volt számunkra, hogy egy igazi adventi, "várakozós" hangulatot sugározzon a tér. Beosztottuk magunk közt, ki mikor vállal szolgálatot és melyik vasárnap tud eljönni. Számunkra nagy örömet jelentett megtapasztalni, hogy a fiatalok lelkesedése nem, hogy nem apadt az előkészületek során, de mindvégig kitartott, sőt erősödött.
• Deák Péter: Miután kialakult közös látás, hogy tulajdonképpen mit és hogyan szeretnénk megvalósítani, szó szerint lépésről-lépésre kellett haladnunk. Elkészült a pult, később a plakát kialakításán törtük a fejünket, majd azon, hogy voltaképpen mi is legyen a kávézó neve?
  

• A presszó elnevezéséről végül ki döntött?
• Deák Péter: Erről is a fiatalok döntöttek. Felmerült három lehetséges név, végül a "Refpresszó" mellett határoztak. Úgy gondoltam, a leghelyesebb, ha ők maguk találják ki a kávézó nevét, s akkor már a sajátjuknak érzik. A kezdeményezés és az alapötlet tehát kezdetektől a fiataloktól származott. Mi, idősebbek abban tudtunk segítséget adni, hogy mederben tartottuk a vágyakat, mert hát felmerült nem egy megvalósíthatatlan elképzelés. Amit lehetett, a fiatalok saját kreativitásukkal létrehozták.
  
• Illés Anna: Örültünk, hogy a kisifi, vagyis a "KFC" lelkesedése teljesen átragadt a "FIFE"-re, azaz a fiatal felnőttek csoportjára is. Utóbbiak annyira részt vállaltak a szervezés kreatív részében, hogy gyakorlatilag, ami itt most látható, java részt az ő munkájuk: az asztalok, a molinók, a bárszékek, a laminált igés poszterek, az építés és szépítés. A nagyifi már a sajátjának érzi a presszó működését és komoly szolgálatot vállal benne.

 

 

 

 

• Több korcsoportról is beszélhetünk. Lényegében milyen munkamegosztás zajlott a kivitelezés és a működtetés megvalósítása során?
• Deák Péter: A keresztyén kávézó karácsonyi arculatáért a kisifi volt a felelős, a húsvéti megjelenítést pedig a nagyifi végezte. Nem szabad elfeledkeznünk a legkisebb ifi, a "FRÖCCS" munkájáról sem, akik szintén lelkesen részt vállaltak ott, ahol a segítségüket kérték a nagyobbak. Jelentős közös szolgálatról beszélhetünk a korosztályok között.

• Léteztek szempontok, amelyek alapján kiválasztottátok a fiatalokat a szolgálatokra?
• Sági Barnabás: Deák Péter lelkipásztor felhívta a figyelmünket, hogy lenne lehetőség munkára, szolgálatra a keresztyén kávézóban. Érdeklődött, ki szeretne eljönni? Volt példa, amikor egy-egy vasárnap csak hárman-négyen tudtunk ott lenni, volt, amikor többen is, de mindig elláttuk azokat a feladatokat, amelyeket korábban elvállaltunk a kávézó üzemeltetése érdekében.

• Hogyan fogalmaznátok meg székesfehérvári református presszó küldetését?
  
• Deák Péter: Azt gondolom, legfontosabb a közösségek kialakítása a gyülekezet idősebb korosztályai, illetve az idősebb és a fiatalabb generációk között. A pultnál történő kiszolgálás közben remek lehetőség nyílik az ismerkedésre, amely szintén a kapcsolatépítés egy új lehetősége. Ugyanakkor a fiatalok szolgálat közben megmutatkozhatnak, amely azért is fontos, mert sokan imádkoznak a gyülekezetben értük, és ez Isten áldását is láttatja.
• Illés Anna: Fontosnak tartjuk, hogy az ifik ne egy különálló csapatként működjenek az egyházközségen belül, hanem a gyülekezetbe integrálódva, annak aktív tagjaivá váljanak. Szeretnénk, ha a fiatalok nem csak az ifi alkalmakon jelennének meg rendszeresen, hanem a templomi közösségben is. Ez jelentheti az első lépéseket.
• Sági Barnabás: A mi célunk is az volt, hogy az idősebbekhez közelebb kerülhessünk és így kialakulhasson feléjük egy személyesebb kapcsolat. Személy szerint azért is jelentkeztem erre a kávéházi szolgálatra, mert tudom magamról, sokszor nehézséget jelent, hogy vasárnap délelőttönként templomba járjak. Azáltal, hogy most feladatom lett, könnyben el tudok járni istentiszteletre. Létezik ugyanis egy "szabályunk". Azzal a feltétellel segíthetünk a kávézóban, ha délelőtt az istentiszteleti alkalmon részt veszünk…
• Illés Anna: A gyakorlatban ez azt jeleneti, hogy a Refpresszó a Széchenyi utcai gyülekezetben a vasárnapi 10 órás istentisztelet után nyitja meg a kapuit, a fiatalok a templomi alkalom vége előtt nem sokkal kijönnek és elkezdhetik a szolgálatukat.

• S ha már a felnőttekről beszéltünk a korábbiakban, az idősebb korosztályok miként reagáltak a fiatalok újszerű kezdeményezésre?
• Deák Péter: Karácsonykor az egyik asztalra papírlapot tettünk, és arra kértük a vendégeinket, írják le néhány mondattal véleményüket a kávézóról. Elmondhatom, csak pozitív visszajelzéseket kaptunk: mind írásban, mind pedig szóban. Természetesen meg kellett küzdenünk egy új szolgálati terület kezdeti nehézségeivel, buktatóival, de ezeket a gyermekbetegségeket a gyülekezeti közösség szeretettel hordozta el, kedvezően álltak hozzá az alkalmanként megfigyelhető fiatalos hanyagságunkhoz. A támogatás meglátszik abban is, hogy a kihelyezett perselybe adományokat helyeztek látogatóink. A pénzeket a Refpresszó támogatásra fordítjuk, hiszen vannak költségei ennek a szolgálatnak is.

• A kávéházi szolgálat advent ünnepén kezdődött, húsvétkor is szolgáltatok, milyen rendszerességgel üzemeltetitek?
• Deák Péter: Eredetileg nagyünnepekre terveztük, ez év tavaszától azonban rendszeresen, azaz minden hónap harmadik vasárnapján üzemel a Refpresszó. Későbbiekben szükség és igény szerint lehetőség lesz a presszó működését gyakrabban is biztosítani.

 

• Egy szolgálatnak nyilván van lelki háttere, üzenete.Ti miképpen látjátok ezt a kávézó esetében?
• Illés Anna: Az alkalmainkat rendszeresen imádságban hordozzuk az ifi összejöveteleken. Megláthattuk, hogy lépésről-lépésre építkezve szinte minden gondunkra megoldás született, jelentősebb akadályokba sem ütköztünk, amelyekért hálás a szívünk. S amint Péter is megfogalmazta, a visszajelzések alapján érzékelhetjük Isten áldását a Refpresszó szolgálatán.
• Deák Péter: Advent idején megfogalmaztuk Istennek, hogy a kávéházi szolgálatba csak akkor kezdünk bele, hogy ha ez Számára is kedves. Kértük, hogy az előttünk álló időszakban Urunk mutassa meg szándékait, s ha mégsem a terve szerint való, azt is elfogadjuk és leállunk a kezdeményezéssel. A kedvező gyülekezeti visszajelzések alapján úgy láttuk meg, Isten számára kedves a szolgálat.
  

• A helyszín is jó hangulatú. A lelki eledel mellett a testit is megkaphatják a vendégek. A kialakítás igényes és tiszta, sőt még egy irodalmi sarok is rendelkezésre áll számos kötettel a kávéfogyasztás mellé…
• Illés Anna: Deák Péter lelkipásztor úr bocsátotta rendelkezésre az irodalmat saját könyvespolcáról. Azok számára gondoltuk ki ezeket, akik valóban elcsendesedni vágynak.
• Deák Péter: Valljuk be, a könyvolvasás még nem tartozik a kiemelt tevékenységek sorában a kávézónkban, de az idő még változtathat rajta. A helyszín hangulatában emlékeztethet a budapesti és debreceni más, hasonló jellegű kávéházakra. A megteremtett hangulat természetesen magában hordozza és tükrözi a házigazdák, az alkotók fiatalos hangulatát, ízlésvilágát is…

        Fotók: Illés Anna, Szűcs Gábor