Történelmünk

Történelmünk

 

Reformáció kezdetétől az egyházközség megalakulásáig:

Mátyás nevű pap szolgált Székesfehérvár és Veszprém között 1535-ben, és utána (Dévai Mátyás) Károly J. /Fejér megye története I., 468.old./

1530-ban Szilády Áron leírásában Turkovich Miklós budai bíró befolyásolta a fehérváriakat a Reformáció érdekében. Ezt bizonyítja Oláh Miklós prímás, Lőrincz fehérvári préposthoz írt levele is (1530).

1538-ban így jegyezte be nevét az egyetem anyakönyvébe : „PAULOS SARTOR EX ALBAREGLI PANNONIAE”. 1543 Szerémi György egykori író szerint 1543-ban a protestánsok úrvacsorát osztottak Fehérváron. Ugyanez az író írta, hogy 1543-ban a polgárok elszakadtak a római katolikus hittől és a szentszéktől. Pelsőczi Bebek Imre a város akkori prépostja felkarolta a Reformáció ügyét (Zoványi Jenő).

1543-ban a török szultán előtt megjelent 7 papból csak egy volt katolikus, a többi már a reformáció hitelveinek követője volt. A törökök kiűzése után viszont csak római katolikus tanácsosok gyakorolhatták a kegyúri jogokat. A protestáns vallásgyakorlatot a Habsburg császár rendelete megtiltotta. A városban csak római katolikusok letelepedését engedélyezte a városi kiváltságlevél. A reformátusság az üldöztetés elöl menekülve elköltözött Ráckevére (1689).

1550 körül Huszár Gál egy levélben megemlíti, hogy Fejér megyében elhatalmasodott a kálvini irányzat.

1567-ben a debreceni hitvallás terjedt el Fejér megyében, írja Károly J., melynek bizonyítványa, hogy a közelben szolgált Szegedi Kis István (az első szuperintendens a Dunamelléki egyházkerületben) és a genfi hitvallás terjesztője Skarica Máté is. (Hegyi Klára: Székesfehérvár a török korban, 11-20 o.)

XVII. század: Az ellenreformáció elűzte vagy a karhatalom segítségével hitük elhagyására kényszerítette a református gyülekezet tagjait, a várost pedig kizárólag római katolikusokkal telepítette be. A menekülni kényszerülők jelentős része Ráckevén kezdett új életet, ennek emlékét őrzi ma is az ott található Fehérvári utca.

1702-ben egy református lelkész kísérelte meg a szolgálatot Székesfehérváron, de elfogták és két hónapra bebörtönözték.

1741-ben két református személy tért át katolikus hitre, melyért 1-3 forint alamizsnát kaptak.

1780 után volt lehetőség arra, hogy a protestánsok prédikátort tarthattak, de a 100 családba, akik ezt kérhették, csak a házzal, állandó iparral rendelkezőket számolták be. A reformkorban azonban sokan telepedtek le reformátusok a városban, de különösen a város körzetében lévő falvakban, s ezeknek voltak prédikátoraik és tanítóik, akik közül Fehérváron is többen tanítottak a kiutasításig (1790-1820).

1824-től napjainkig:

A székesfehérvári Evangélium Szerint Reformált (ev. ref.) Gyülekezet (akkor ez volt a református egyházközség hivatalos elnevezése) 1824. január 11-én alakult meg 130 fővel Mészöly Imréné Pázmándy Katalin házánál.

Első lelkészei Cserna István, ősi lelkész és Dabasy Halász Sámuel; első kurátora Ráckevei Pál asztalos mester.

1825-től születési anyakönyvi adatok vannak.

1825 november 18. – temetőhely birtokbavétele (400 nöl) a sóstói országút mellett, díszes kő felállítása ennek emlékére.

1825 a fehérvári gyülekezet a Pere-Marton-i egyházmegye beleegyezésével – mint leány egyházközséget a – sárkeresztesi egyházközséghez csatolták.

1825 az első adományozó Nemes Pálffy János és neje Vörös Erzsébet egy Chaipó Benjámin által készített cinkkancsót adományozott augusztus 6.-án az úrvacsora kiszolgálásához.

1827 templom telek vásárlás 1600 Ft-ért.

1828 október 24. úrvacsorakehely vásárlás 172 Ft-ért.

1829-től templomépítés a vásárolt telken.

1835 április 1. megválasztásra kerül az első presbitérium (4 fő).

1837 október 29. templom szentelés (Nagy Mihály kocsi lelkész).

1840 egyes írások szerint ettől önálló az egyházközség.

1843-ban egy darab rétföldet adományozott az egyházközség részére Nemes Pálffy János.

1843 szeptember 5.-én a nagy tűzvész idején leégett a templom.

1844 december 1.-én Bali Mihály esperes felszentelte az újjáépített templomot, ezzel egy időben készült el a szószék, a korona, és a mózes szék.

1845-ben a presbitérium létszáma 16-ra emelkedett.

1846-ban két harangot kapott az új templom, egyet közadakozásból, a másikat egy római katolikus posta mester adományozta (név szerint: Tarr István).

1851 egy úrasztali kehellyel gazdagodott az egyházközség (saját vétel).

1854 az egyházközség létszáma 300-ra emelkedett (30 év alatt több, mint kétszeresére).

1855. augusztus 1.-én átadása került a vörös márványból készült úrasztala (adományozója ismeretlen), készítője Jámbor György.

1857-ben az egyházközség anyaegyházzá alakult (a 2. verzió szerint), első lelkésze Sós Károly.

1869. november 21.-én az egyházközség megvásárolta 5000 Ft-ért a Ravasz féle házat (a jelenlegi iskola helyén) iskola céljára.

1870 őszére működött az iskola a feni házban az átalakítás után.

1876 a hívők létszáma 2300-ra emelkedett.

1877-ben orgonát és toronyórát szereltett fel az eklézsia.

1884-85 évben a régi iskola helyén az utca mentére egy szép új iskola épült közadakozásból, és megszervezték a 2. tanítói állást, valamint a hitoktatói segédlelkészi státuszt.

1895 az egyházközséget II. osztályba sorolták (I-IV. osztályok léteztek).

1895 az eklézsia állandó káplántartó hely lett (egy segédlelkésszel).

1899 a gyülekezet lelkészét (Tatay Imre) I. fokozatú lelkésszé nevezték ki (I-IV. fokozatok voltak).

1890-1914-ig a világháború kezdetéig eltelt idő az egyházközség virágzó időszaka volt (erősödés lelkiekben, gazdagodás anyagiakban), több és jelentősebb alapítványt tettek az egyház és az iskola javára.

1904. július 11.-én meghalt 36 évi szolgálat után Tatay Imre lelkipásztor (síremlékállítás 1905-ben).

1904 a parókia és a paplakás rendbetétele. 

1904. november 27-én iktatta be állásába Tóth Károly egyházmegyei tanácsbíró Miklós Géza lelkipásztort, aki 1939. szeptember 1-ig, nyugdíjba vonulásáig szolgált lelkipásztorként a székesfehérvári gyülekezetben.

1906 terv készítés a torony megmagasítására és egy nagyharang beszerzésére.

1908. szeptember 1. a torony építés befejezése, a tatarozás végére szeptember 18.-án a harang is kész.

1908. október 11.-én 9:30-kor torony és harangszentelési hála áldozati istentisztelet Antal Gábor püspök által (nagyszabású ünnepség).

1908 az egyházközség küldöttséggel képviseltette magát a király látogatásakor.

1910. október 12.-én Molnár Bélánét (Kenessy Sarolta) a király koronás arany kereszttel tüntette ki (nő egylet vezetője), a jótékonyság terén végzett (29 éves) munkájáért.

1913. augusztus 2.-án elhunyt Pálffy Károly, az egyházközségnek 30 évig volt főgondnoka, sok és eredményes munka szervezője, vezetője.

1914. január 5.-én elhunyt Gergely Károly egyházközségünk legnagyobb jótevője (Kossuth Lajos magántitkára), aki összesen 31000 koronát hagyományozott az egyházra.

1916. július 11.-én este 7 órakor a két nagyobb harangot hadicélra elszállították.

1917 új temetkezési hely kérése.

1917. október 31.-én emléktábla elhelyezése a Reformáció 500 éves évfordulójára.

1917 a mezőföldi és a vértesaljai egyházmegyék közös terve Fehérváron egy leány otthon alapítására (háború miatt elmaradt).

1923 iskola épületre emelet ráépítés.

1924. Dr. Kiss János ügyvéd 100000 pengő házadománya az egyháznak (Távírda u.).

1925 két harang megvétele közadakozásból, szentelés november 11.-én (70 millió korona).

1926 az egyházközség megvásárolta a Keresztes házat (a mai lelkészi hivatalt). 15000 pengőért.

1929 Mészáros Mihály és Kun Anna vörös márványból készített keresztelő kutat adományozott az eklézsiának.

1929. június 30. határozat a templom megnagyobbítására.

1929-1937 a gazdasági világ válság hatása a gyülekezetre és az egyháztagokra nagy szegénységet hozott.

1931. január 1.-ével új liturgia bevezetése az egyházközségbe.

1931. augusztus 9. 1200 nöl területet kapott az új temetőhöz.

1931. augusztus 9. kérelem a város felé istentiszteleti helyek kijelölésére.

1931. november 28. a templom bővítése (vasbeton karzat) befejeződött (15700 pengő).

1931. december 12.-én Füzy János presbiter javaslatára elfogadásra került, hogy a lelkészek templomba érkezésekor a gyülekezet álljon fel.

1931. december 20.-án Miklós Géza lelkész 1932. évi jövedelmének 10%-ról lemondott a szegénység miatt.

1932. március 1. Kovács István presbiter elkészítette a hősi halottak márványtábláját a fia emlékére.

1932. június 12. a repülőtéren istentiszteleti hely készült.

1932 őszére véglegesen befejeződött a templom bővítése.

1930-as évek elején igénylés alapján 36,5 kat. hold javadalmi földet kapott a Gróf Cziraky féle földekből.

1933 az iskola átépítése november 12.-én befejeződött.

1933 november 144/1933. rendelet alapján (Ek.) minden pünkösdkor legátust kell fogadni.

1934. január 1.-től új egyháztörvény került bevezetésre.

1934. január 20.-án az egyházközség 561 nöl kert területről lemondott a városi önkormányzat javára (a várkörút meghosszabbítására).

1934. január 27. a presbiteri ülésről való távolmaradás – 3x – után törlés a testületből.

1934. július 1. részvétel az országos református kiállításon (több tárgy és relikvia).

1934. október 21. a pápai templom torony alatti aljzatát az egyházközség megvette (kérésre), réztáblán megörökítsék kérte a presbitérium.

1935. február 12.-én a lelkészelnök jelenti, hogy a temetőben 6 sír ill. sírbolt van, melyet az egyháznak gondozni kell (nagy összeg adományozók).

1935. március 12. Szőllősy Miklós kontra Miklós Géza becsületsértési per, a bíróság a lelkészt felmentette.

1935 augusztustól decemberig az iskola és a Keresztes ház átépítése kultúrházzá.

1936. február 21.-én Akóts János tb. Főgondnok Miklós Géza lp. ellen tett írásbeli indítványának tárgyalása, a lp. felmentése a vád alól.

1937 a maroshegyi reformátusok igényeltek néhány száz nöl-es telket imaház céljából.

1936-37 Dr. Baltazár Dezső püspök úr vezetésével nagyszabású „Kálvineumi” ünnep került megrendezésre az egyházközségünkben, valamint itt került levezetésre az ORLE (Országos Református Lelkészegyesület) nagygyűlése és az országos presbiteri gyűlés Dr. Ravasz László levezetésével.

1939. szeptember 1.-vel Miklós Géza nyugalomba vonul.

1939 végén Bódás János lelkész meghívással megválasztásra került.

1941. július 9. maroshegyi imaház céljára 300 nöl területet ingyen adtak át.

1942. nagyszabású műsoros est a Vörösmarty Színházban neves művészek, részt vett még Dr. Ravasz László püspök és Bódás János saját verseivel.

1942 a maroshegyi imaház részére a MÁV-tól 900 nöl telek megvásárlása (terv).

1942 áprilisban Kiss Antalné hagyománya a Kuthy u.-bab internátus céljára.

1942 november a Honvédelmi minisztérium 4000 pengő adománya imaház építése céljából.

1943 az első internátusi kezdeményezés a kultúrházban (3 jelentkező miatt 1 évre elhalasztva).

1943. július 18. MÁV-tól 1 kat. hold 324 nöl telek megvásárlása 14430 pengőért imaház céljára.

1943 október 17-én a két kisebb harang elvitele háborús célokra.

1943 december elhunyt Miklós Géza ny. lelkipásztor, aki 35 évig szolgált az egyházközségben.

1944 zsinati rendelet alapján 1 éves oktatás után zsidók átvétele a református egyházba (volt akit azonnal átvett a pr., pl.: Bakos Ágnes testvért).

1944 nyara óta zsidó munka szolgálatosok voltak elhelyezve a kultúrházban.

1944 szeptember 10-én súlyos bombázási károkat szenvedett a templom, a parókia, kultúrház, az iskola és egyéb egyházi épületek.

1944 október, azonnali intézkedések a károk felszámolására, az anyagok megőrzésére.

1945 jan. 28 -1945 ápr. 6-ig, a parókia és a hivatal őrizetlen volt, mert a lelkész a családjával együtt elhagyta a parókiát (Bódás János).

A kétszer is újjászületett egyházközségben 1945. áprilisában kezdődött meg a háborús károk felmérése. A XVI. század közepén már megalakult egyszer az evangélium szerint reformált gyülekezet a királyok városában, de a XVII-XVIII. századi ellenreformáció felszámolta, - majd adminisztratív hatalmi eszközökkel megakadályozta, hogy római katolikus vallású embereken kívül bárki is letelepedhessék a városban. 1824-ben született újonnan Székesfehérváron az un. helvét (svájci – kálvini) hitvalláshoz igazodó, az evangélium szerint reformált kegyességi élethez ragaszkodó egyházközség. Máig álló és működő Széchenyi utcai temploma 1844-ben épült. A felszabadulás utáni gyülekezet életének egyik, talán legjelentősebb közéleti eseménye volt, hogy a város Dr. Gáspár János református presbitert választotta polgármesterré 1945. júliusában. Az országos református érdeklődés is gyakran fordult az egyházközség felé: pl.

1946. október 6-án az Országos Presbiteri Szövetség tartott konferenciát Fehérváron.

1947. januárjában elkészültek a tervek a református iskola és a paplak újjáépítésére.

1947. szeptember 7-én az újjáépített templomot szentelte fel Dr. Győri Elemér püspök, szeptember 15-én pedig átadták az internátust. (az egyházi iskola diákszállását)

1948. június 18-án szomorú fejleményre került sor: Az időközben Magyarországon egyeduralomra jutott baloldal államosító akarata megpecsételte a Székesfehérvári Református Általános Iskola és a hozzá tartozó internátus sorsát is. Sokan azt gondolták ekkor, hogy intézmény végleg elvétetett az egyháztól. Az egyház Urának azonban mások voltak a tervei… Új missziói körzettel és feladatkörrel bővült az egyházközség:

1950. májusában elkészült a maroshegyi imaház.

1951. június 10-én az egyházközség a tulajdonában levő 36 kat. hold 88 négyszögöl földjét – nem igazán önként – felajánlotta az államnak. Az ötvenes években is zajlott az egyházi élet, bár erősen visszafogott körülmények között és több szintű ellenőrzés mellett. Ennek ellenére a fehérvári reformátusok a közéletet is szívügyüknek tekintve, 1958-ban erejükhöz mérten, jó szívvel járultak hozzá a Vörösmarty színház újjáépítéséhez.

1966. július 24-én fejeződött be a templom külső-belső tatarozása, akkori értéken számolva 95.000.- forintért. A torony felújítása 1977. június 26-án készült el.

1986. március 31-én az ifjúsági bibliaórán részt vevők nagy riadalmára a gyülekezeti terem egyik külső fala kidőlt. Ezután vetődött fel a Presbitériumban egy új gyülekezeti ház építésének gondolata. Az épület ma már áll, a gyülekezet legkülönbözőbb rétegei birtokba vették, de a belső munkák befejezéséhez felvett hitel törlesztése még sokáig igen komoly kihívást jelent az adakozó egyháztagok számára.

A rendszerváltás után, már az 1990. március 18-i presbiteri gyűlésen felvetődött a volt református iskola visszaigénylése, de az újrainduláshoz még több, mint tíz év várakozásra volt szükség.

Közben az akkori önkormányzattal történt megegyezés értelmében 1992. márciusában megtörtént egy új, Budai úti templomtelek átadásáról szóló megállapodás aláírása a polgármesternél. Az ünnepélyes alapkő letételre 1993. szeptember 19-én került sor.

1994. szeptember 25-én dr. Márkus Mihály püspök felszentelte az újtemplom altemplomát, majd folyamatosan birtokba vette a templom körül kialakuló gyülekezeti rész az új épületet.

1995. április 4-én „Békesség” címen megjelent az egyházközség tájékoztató lapja, amely mind a mai napig a gyülekezeti élet egyik leghitelesebb tükreként tölti be a küldetését.

1999. szeptemberében indult az egyházközség új intézménye, az Olajfa Református Óvoda, amely a siófoki vasútvonal mellett, forgalmas közlekedési útvonal közelében, tömegközlekedési eszközökkel is jól megközelíthető, frekventált helyen, a Horvát István lakótelep belső parkosított környezetében található.

A családias nevelést zöldövezettel körülvett, - de elérhető közelségben a gyülekezet és a város fontosabb közintézményeitől, - nyugodt környezetben tudja biztosítani. Az óvoda épülete, mely 1966-ban épült, a székesfehérvári önkormányzat tulajdonában és gondozásában eredetileg is óvodaként üzemelt, míg nem a Székesfehérvári Református Egyházközség 1999-ben átvette a működtetését. Azóta a város lakói között ismertté és közkedveltté lett ez a keresztyén szellemiségű intézmény. Egyre többen keresik meg az ott folyó szakmai munka, a keresztyén nevelés sajátosságai, illetve a rá jellemző családias légkör miatt.

2002. szeptember elsején egy régi álom vált valóra: 54 évnyi kényszerszünet után újra megnyithatta kapuit a Székesfehérvári Református Általános Iskola. Ökumenikus nyitottságú, az evangélium szellemiségétől áthatott intézményként.

2005. november 6-án hálaadó istentisztelet keretében szentelték fel a Széchenyi úton az új Gyülekezeti Központot, ami közösségi termeivel, lelkészi irodáival, két szolgálati lakásával lelki-szellemi centrumává lett az egyházközség, illetve részben a református iskola és óvoda missziói életének is.

2006. szeptemberétől az iskola már öt osztályban oktatja és neveli a rábízott gyermekeket. Alulról felépülő, mindenki előtt nyitott intézmény. A város és a környék egyetlen protestáns általános iskolája, amely méltán tűzte ki célul maga elé, hogy a királyok városában az egyedül a Szentírásra támaszkodó, krisztusi, apostoli és reformátori nevelés letéteményese, illetve sokak örömére és lelki békességük megtalálására - az evangélium továbbadásának meghatározó bázisa legyen.

2007. júliusában elindult a gyülekezetben egy un. Többgenerációs nyári táborozás sorozata Sátoraljaújhelyen a Várhegy Üdülőben, amelyen az első évben 323-an vettek részt. Meghívott vendégként csatlakoztak a táborozókhoz a testvérgyülekezetek csoportjai is, Gyulafehérvárról (Erdély), Bácskossuthfalváról (Délvidék), Husztról (Kárpátalja) és Martosról (Felvidék).

2009. áprilisában a Technika Házában került megrendezésre az első un. magyar-magyar találkozó, ahova mind a négy magyar-ajkú testvérgyülekezetből érkezett küldöttség Székesfehérvárra. A szép iskolai műsorral és neves előadók által gazdagított találkozó méltó elő-programjává lett a május 22-re Debrecenbe összehívott Kárpát-medencei Magyar Református Egyetemes Konvent rendezvényeinek, ahol hivatalosan is kinyilvánításra került a magyar reformátusság egysége és összetartozása.

2010. júniusában kibocsátotta az iskola az első ballagó osztályát, s a diákok vágyaik és elképzeléseik szerint tanulhattak tovább. Nagyobb részük gimnáziumokban folytatta a tanulmányait. (köztük a Budapesti Baár Madasban, illetve a kecskeméti Református Gimnáziumban.) A ballagási ünnepségen az intézmény felvette a Talentum Református Általános Iskola nevet, és egy iskolazászlóval is gazdagodott.

2010. júliusában a Szentírás Szövetség munkatársainak közreműködésével megrendezésre került a Gyülekezeti Központban az első angol nyelvű bibliai tábor, ahol általános iskolás korú gyerekek angol nyelven juthattak közelebb a Biblia teljesebb megismeréséhez.

2010. novemberében az iskola elnyerte a Fejér Megyei Príma díjat, ami mögött jelentős szerepet játszott a szülői munkaközösség pozitív véleményformálása, illetve kiállása.

2011. július 30-án a Széchenyi úti templom külső felújításának fontos eseményeként a torony csillaga alá került az un. "toronygomb dokumentum", amely az építkezés aktuális információit, illetve a presbiterek és a lelkészek névsora mellett az alábbi idézetet tartalmazza: "És íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük." (Máté 2,9-11)

2012. június 29. és július 1. között a székesfehérvári Bregyó közi Sportcentrumban került megrendezésre az ötödik REND fesztivál (Református Egyházi Napok Dunántúl), amelyet a Mezőföldi Református Egyházmegye szolgáló közössége szervezett meg a Dunántúli Református Egyházkerület Elnökségének irányítása alatt. Június 29-én délután, a fesztivál elő-rendezvényén Pitti Katalin művésznő Teleki Miklós orgonajátéka mellett adott koncertet a Budai úti templomban. A rendezvény kiemelt előadója, fő témájának kifejtője (Máté 5,13) Cseri Kálmán pasaréti lelkipásztor volt.

2012. július 1-én Steinbach József dunántúli püspök szolgálatával hálaadó istentiszteletre került sor a belvárosi templom teljes külső és belső felújításának örömére. Az ünnepség, amelyen Teleki Miklós orgonaművész és a Csomasz Tóth Kálmán Kórus is szolgált, a fehérvári REND fesztivál utó-rendezvénye is volt egyben.